Mennyire lehet természetes egy általunk alakított, művelt kert? A sziklakertről írt bejegyzés kapcsán érkezett egy észrevétel, miszerint a lényege a természetesség. Ebben teljesen más véleményen vagyok. Egy épített kerti elem, legyen az kerti tó, sziklakert, magaságyás, nem természetes. Az ingatlanunk környezetében a legmagasabb természetes képződmény a vakondtúrás, víz is elég messze van. Az általam épített kerti tó pl. vállalja, hogy nem természetes, nem akar és nem is tud annak látszani. Nem is próbálkoztam olyan megoldásokkal, melyek a természetes tó látszatát próbálják kelteni, vagy a természetes sziklakertét, már ha létezik ilyen. (Off: írás közben végre rendesen esik az eső. Mármint kint.)

Nem is tudom, hogy fogjam meg jól ezt a témakört. A kert művelése közben próbálom érvényesülni hagyni a természetben zajló folyamatokat, az általam létrehozott környezetben. Úgy vélem, annál jobbat, amit a természet alkotott, úgysem tudunk csinálni. Csóri paradicsomnak sem az életcélja, hogy minél több termést hozzon a számunkra. Akaratunkat, céljainkat erőltetjük a növényekre is, melyektől nem feltétlenül lesznek boldogok. A legtöbbet akkor tehetünk a természetességért, ha minél kevesebbet teszünk keresztbe, erőszakoljuk meg a természetes folyamatokat.

Valahol olvastam, hogy a talajélet kb. 5-10%-át ismerjük. Ez nyilván nem egy átlagemberre, hanem a vonatkozó tudománnyal foglalkozókra igaz. Nyitott szemmel járva, sok dolgot elleshetünk a természetből, természettől, de legtöbb titkát nem értjük, nem ismerjük. Amit egyszer sikerült megcsinálnunk, legközelebb teljes kudarc is lehet, pedig mindent majdnem ugyanúgy tettünk. A kertészkedésben, de akár az életben is a legnehezebb dolog, hogy valamin változtassunk. Látjuk, tapasztaltuk, hogy nem lesz jó, ahogy csináljuk, korábban sem sikerült, mégsem változtatunk semmit a megszokás, kényelem, vagy a belénk ültetett felületes tudás miatt.

A kert kialakítása során próbáltam több természetes elemet is beépíteni, hol tudatosan, hol nem. Egyik ilyen a rovarszálló, melyet maradék faanyagokból készítettem. Mellette egy kis sarkot meghagytam vadsaroknak, itt a füvet sem nyírom. Nem a kert félreeső sarkába került, de ezt nem is bánom.

Jó tizenöt évvel ezelőtt a kert hátsó, homokos részébe elültettem 90 darab fenyő facsemetét. Az elképzelés az volt, hogy majd eladom őket karácsonyfának. Luc és ezüstfenyők voltak. A kezdeti időben feltűnt, hogy lassabban nőnek, mint kellene. Kapálni csak a tövüket kapáltam, a sorok között nyírtam a füvet. Egy idő után leesett, miért nem fejlődnek. Akkor még oldaltkidobós volt a fűnyíróm, nem fűgyűjtős, a lenyírt füvet rádobta a kis csemetékre, melyeknek az ágai tövénél összeállt a nyesedék, nem tudtak fejlődni. Kellett egy év, mire erre rájöttem, utána kézzel mindegyikről leszedtem a nyesedéket. El is kezdtek nőni, de el nem adtam belőlük, jópár éven keresztül a saját karácsonyfánknak való lett csak kivágva.

Mivel a kilencvenből kb. nyolcvan megeredt, nem túl sokat szedtünk ki közülük, szépen megnőttek. Két-három éve jutottak el odáig, hogy a jóval gyorsabban növő lucfenyők elnyomták a lassabb növekedésű ezüstfenyőket.

Egy szép téli napon nekiláttam kiritkítani a fenyvest. Hirtelen ötlettől vezényelve úgy alakult, hogy a közepére egy kisebb tisztást vágtam. Ha terveztem volna, sem sikerült volna ilyen jól kitalálnom. A kertben sétálva, pár lépésre a fenyők között, mintha egy teljesen más világba csöppenne az ember, egy kis fenyves veszi körül minden oldalról. Tök jó hangulata lett a kis tisztásnak, az egész fenyves nem több 10x15 méternél. A fák között régóta nem csinálok semmit, a füvet sem nyírom, nem is igen fejlődik alattuk. A lehullott tűlevelekből kezd kialakulni egy talajtakaró réteg, tobozok is vannak közöttük. A fenyvesben rengeteg madár talált otthont, este, mikor elcsendesül a falu, akkor zendítenek igazán rá, élményszámba megy az általuk okozott hangzavar.

Egyik oldalon van a 80-as években belénkkódolt kép a fóliasátorról. Ez állt általában egy műanyag cső vázból, a csövek ívesen volta meghajtva, erre húzták rá a fóliát. A fejlettebb verziók fém vázzal készültek. Ilyeneket elvétve még a mai napig látni kiskertekben is. A másik véglet a főleg interneten fellelhető, előregyártott, fém vázszerkezeten polikarbonát lemez borítású melegház. Ezek netovábbja az épített, fa vagy fém szerkezetű, már-már télikert minőségű növényház.

Jómagam is sokat néztem ezeket a minőségi szakmunkával készült növényházakat, tudtam, hogy mostanában ilyen építésére nem lesz lehetőségem. 2013. őszén érett meg az elhatározás, nekem fólia, vagy inkább növényház kell. Alapos töprengés következett, hogyan, miből tudom kivitelezni, viszonylag kis költséggel, mégis elfogadható minőségben. Lehetőségem lett volna nagyrészt bontott ablakokból megcsinálni, de az inkább tákolmány lett volna. Az ötletet az interneten találtam, egy-két kép volt egy fóliával borított, fa szerkezetű növényházról.

Fával szeretek dolgozni, így ebbe az irányba terelődött a dolog. Ősszel elkészítettem egy stabil alapot, két sor 25 cm-es zsalukőből, 3x5 méteres külmérettel. A zsalukövek kb. 75%-a került a föld alá, majd soronként betonnal kitöltöttem őket. A tereprendezés után télen pihent az alap, tavasszal kezdtem bele a szerkezet építésébe. Hat darab nagyjából egyforma fa tartót képzeltem el, hosszában deszkákkal, lécekkel összekötve. A méretezés teljesen tudományos alapon történt. Mivel a felhasznált faanyag (5x20 cm. fenyő deszka) négy méter hosszú volt, ezért azokat félbevágtam, így a két oldala, valamint a tető két szára is 2-2 méter lett. A tartókat egy beton placcon kezdtem el összerakni (az ácsok úgy mondanák, zsinórpadot készítettem), majd egyesével felállítani. Reggel még egyedül csináltam, az első tartót sikerült összeraknom, a helyére cipelnem egyben, felállítva egy kiszáradt fa törzséhez fogatnom. A második tartó is gond nélkül a helyére került, ideiglenesen tetőléccel rögzítettem az elsőhöz. A harmadikat már nem tudtam felállítani, eldőlt. Meg kellett várnom öcsémet, ki gyanútlanul meg is érkezett. Ketten már könnyen összeraktuk a tartókat, hosszában véglegesen is összefogásra kerültek. Még ekkor sem gyanakodott.

Következett a fólia felrakása, az elmélet tökéletes volt. A szükséges méretnél nagyobb fóliát félbehajtottuk, majd két oldalról feltekertük a közepe felé. A szerkezet két végén létrákon felvittük a tető csúcsára, hosszában kihúztuk, majd elengedtük. A baj abból adódott, hogy fordítva tekertük fel a fóliát, a két vége nem ért le a földre. Amúgy teljesen jó lett volna. Az egész fóliát fenn megforgattuk, így már jó lett. Még ekkor sem volt semmi gyanús. A kifeszített fóliát tetőlécekkel kívülről elkezdtük rögzíteni a fa vázra, jól haladtunk. Mikor a tetejére került a sor, esett le öcsémnek, miért is van itt. Valakinek fel kell mászni, és rögzíteni a fóliát. Mivel neki jóval kisebb a térfogata, rá esett a választás. Minden rábeszélőképességemet be kellett vetni, milyen jó buli lesz. Cserébe be kellett vállalnom két napi munkát nála is.

Miután a nagy felületű fólia a helyén volt, következett a ház két vége, erre is fólia került rögzítésre, majd leszabásra. Végül kivágtam a két végén a két ajtó helyét, majd elkészítettem az ajtókat is. Egyszerű zsanérokkal lettek rögzítve, tolózárral zárhatóak. Az oldalain a fóliát a talajszint alá engedtem, majd körbe földdel takartam, rögzítettem.

Az elkészült mű a hízelgő növényház elnevezést kapta. Belül is folyamatosan fejlődött. A tartók közötti részekre két sor polc került maradék deszkákból. A közepén lett egy út, melyet beton kerti szegéllyel határoltam. Ez eleinte földes volt, majd mikor tudtam szerezni bontott téglát, azzal burkoltam le. Készült egy kis munkaasztal is, ez jelentősen megkönnyíti a munkavégzést. Az első egy-két évben az út körüli földbe ültettem, veteményeztem, majd később áttértem a konténeres növénytermesztésre. Vagyis kiürült festékes vödrökben termesztek, főleg paprikákat. Mivel a közeli fészernél volt villamos kábelem, nem tartott sokáig az áram bevezetése sem, hálózati dugalj, valamint két hajólámpa került felszerelésre. A növényház fűtetlen maradt, az időszakosan felállított palántanevelő van fűtve.

Az első fólia, ami elvileg 1 évet kellett, hogy kibírjon, négy évig maradt a helyén, utána is csak azért cseréltem le, mert csökkent a fényáteresztő képessége. Módosult az alsó rész is, mivel a földbe leásott fólia és a zsalukő alap között rendszeresen feljöttek a gyomnövények. A fóliát rövidebbre vettem, nem ástam le a föld alá, a tartók közé utólag beépített deszkákhoz rögzítettem, kívülről tetőléccel. A gyakrabban használt ajtó is átalakult, a fólia helyett maradék polikarbonát került a léckeretre.

A növényház készítése óta többször is megkísértett a gondolat, hogy mennyivel szebb, jobb lenne egy polikarbonátos melegház. A kísértést sikerült leküzdenem, az anyagi vonzata miatt nem volt nehéz. Marad a fólia. Még így is élményt tud adni, hogy rossz idő, vagy esti sötétség esetén is tudok benne kertészkedni, palántákat nevelni.

A március mozgalmas hónap tud lenni egy kertben, legyen az veteményes, vagy pihenőkert. Igyekszem összefoglalni, mit sikerült véghezvinnem ebben a hónapban, diszkréten elhallgatva, mit nem. A munkákat két részre osztottam, elsőnek jöjjenek azok, melyek szorosan a kertészkedéshez kapcsolódnak:

- Veteményezés. 2018-ban feljegyzéseim szerint április 08-án tudtam először veteményezni az időjárás miatt. Az idén ezt március 15-16-án kezdtem el, elvetésre került a zöldborsó, sárgarépa, hagyma (dughagyma és mag), retek, saláta, pak choi, spenót. Főképp a magaságyásokba, de a fűtetlen fóliába, vödrökbe is vetettem. Nagy részük a hónap végére ki is kelt, a répa és a magról vetett hagyma még várat magára. A salátát, retket több ütemben, kb. két hetes eltolással vetem, hogy ne egyszerre érjenek be. A borsót elvetettem egyszerre, ebből korai, illetve késői fajtát is veteményeztem.

- Palántázás. Hónap elején a palántanevelőbe is elvetettem a magokat, főleg paprika, paradicsom, került melléjük hagyma, padlizsán, okra, káposzta. Olyan növényeket igyekeztem első körben elvetni, melyeknek hosszabb a tenyészidejük, illetve nehezebben kelnek ki. A paradicsom szépen kikelt, egyedül egy sárga salátaparadicsom nem, bár felmerült bennem a kétség, hogy biztosan tettem-e magot a cserépbe. A paprika már nem volt ilyen sikeres, kb. fele kelt ki. Teljesen váratlanul nem ért, mivel több fajtának is régebbi volt a magja. Úgy tapasztaltam, a paprikamagok kb. két évig kelnek ki, paradicsommagom van olyan is, melyet 2015-ben vettem, és még mindig kikelt.

- Ágyások, komposzt. Több olyan ágyást, melyekbe később fogok ültetni, megszórtam komposzttal, ásóvillával bedolgoztam, elgereblyéztem. Ezekre rá fogom rakni talajtakarásnak a geotextilt, hogy a palánták kiültetéséig (kb. május eleje) se gazosodjanak. A komposztnak kb. felét sikerült eddig átrostálnom..

- A kerti tavat is rendbeszedtem, eltávolítottam az elszáradt növényi részeket, hálóval kiszedtem a belepotyogott leveleket, kicseréltem a szivattyút, mivel a régi kb. három év után megadta magát. Lassan kezdenek feléledni a halak is, télen nem pusztult el egy sem. Két-három éve, egy keményebb tél után, mikor kiengedett a jég a tóban, kb. ötven kisebb hal került elő hassal felfelé, azóta újra elszaporodtak.

- Metszés. Ebben a műfajban kissé tapasztalatlanul mozgok. Megmetszettem a futórózsát, sombokrokat, gyümölcsfákat. Az almafát három éve én metszem, elég egyedi formája van. Sok mesterfogást nem lehet tőlem ellesni, az biztos.

- Locsolás. Március nem volt igazán csapadékos hónap, alig esett eső. A ciszternába a tél végére összejött csapadékvízzel locsolom a kertet, a vetemény mellett a virágok, bokrok, málna, gyümölcsfák is kapnak néha vizet.

- Virágágyás. Van egy ágyásom, melyben csak virágok vannak. Ebből is eltávolítottam az elhalt növényi részeket, a talaját vékonyan komposzttal takartam. A hagymás virágok elkezdtek virágozni, főleg a tulipánok. Úgy emlékszem, régebben több krókuszt is telepítettem, ezek eltűntek, pótolni kell majd őket.

A kertben végzett munkák másik csoportja a kertépítéshez tartozik. A kertépítést magam végzem, nyilván nem olyan  a kert, mint amit kertépítők csinálnak. Mondjuk egy ilyen pontosan összerakott, sokszor sablonos kertben nem érezném jól magam, a kész megoldásokból összerakott kertet nem nekem találták ki.

Jelenleg az időm és az energiám nagy részét egy kerti út készítése viszi el. Erre régóta készülök, a térköveket, szegélyeket két év alatt sikerült beszereznem. A tükröt is tavalyelőtt kezdtem el ásni, sokáig a gödörben közlekedtünk. Már látom a végét, ha minden jól megy, egy-két héten belül készen lesz. Ez a főútvonal a kertben, sokat fogjuk használni. A pályaszerkezet a várható terheléshez (én a talicskával) jelentősen túl lett méretezve, nem apróztam el. A kerti szegély betonba lett rakva, így a teljes tükör 25-30 cm. vastagságban lett kiásva. A lerakott szegélyek közé talicskával behordtam 15 m3 0/30-as zúzalékot. Ez remek móka volt, enyhe másnaposság ellen is hatásos. Mire behord az ember négy köbmétert, a macskajaj a legkisebb baja. Az ágyazat elég jól összetömörödött, sokat jártunk is rajta, valamint néha meg is ázott. Erre kerül a fektetőágyazat, melyet pontosan le kell húzni, így könnyen rakható a térkő. Mivel az út nem egyenesen, két szegély között vezet, a térköveket majd az ívekben, töréseknél méretre is kell szabnom. Jelenleg a kb. 55 m2 felét sikerült leraknom.

Az előttem álló április sem tűnik unalmasnak, rengeteg lesz a tennivaló. Ez nem baj, a szabadban töltött időt tartalmasan fogom eltölteni.

A sziklakertet 2012-ben építettem, a jelenlegi kert első építménye volt. A kivitelezést alapos előtanulmányok előzték meg, bőven megérte. Első lépés a hely kijelölése. Mivel ekkor még szinte semmi nem volt a kertben, erősen el kellett képzelnem valamiféle jövőbeni állapotot. Így került egy gyümölcsfa közelébe, úgy gondoltam, a fa alá nem fogok veteményest kialakítani, így nem lesz útban. Jelenleg három oldalról magaságyás határolja, negyedik oldalon az említett gyümölcsfa (ringló).

Következő kérdés, miből épüljön. Előző lakhelyünkről jött velünk több kisebb-nagyobb méretű vörös színű kő, ehhez szereztem még további köveket különböző helyekről. Előfordult, hogy egy családi látogatás alkalmával az autót megrakodtam a közelben talált kövekkel, 100 kilométert utaztak. Mikor eljött az ideje, nekiláttam az építésnek. Különösebb oka nincs, de kör alakú sziklakertre esett a választás. A megszerzett ismeretek szerint a köveket nem a terepszintre kezdtem el pakolni, alapot ástam kb. 25-30 centi mélyen. A kiásott gödörbe került rengeteg építési törmelék, tégla, cserép, betondarabok. Ennek köszönhetően a sziklakert a későbbiekben sem süllyedt meg, a beépített kövek súlya nem elhanyagolható.

Ezután következett a kövek elhelyezése. Az alsó sor kör alakban került elhelyezésre, szorosan egymáshoz illesztve a köveket. Ez a módszer megkönnyíti a fenntartást, könnyen körbe tudom nyírni a körülötte lévő füvet. A sziklakert sikere hosszú távon szerintem az ezután következő lépéseken múlik.

Az első sorban lerakott kövek, valamint a következő sorok kövei közé is annyi cserepet, téglát, betont raktam, amennyi befért. Ez segít megakadályozni a kövek későbbi süllyedését, több év után is úgy állnak, mint mikor megépült a sziklakert. Figyelemmel kísértem más sziklakertek építését is, jellemző hiba, hogy először összerakják az összes követ, majd utána próbálják közéjük tuszkolni a földet. A végeredmény siralmas. Soronként haladva, folyamatosan kell feltölteni a kövek közét földdel. A feltöltésnél nem szabad sajnálni a köveket, akár kétharmad részük is föld alá kerülhet. Ez azért fontos, mert a sziklakerti növények jellemzően magas hegyvidéki éghajlatról származnak, ahol jóval hűvösebb van. A föld alá kerülő kövek segítenek a talaj hűtésében is, kicsit közelebb hozva a növények eredeti életterének a klímáját.

A növények kiválasztásánál figyelembe lehet venni, hogy a sziklakert északi, illetve déli oldala másképp kapja a napsütést. A déli oldalra akár fűszernövények is ültethetők, melyek jobban bírják a meleg klímát. Továbbá érdemes azt is átgondolni, melyik növény mikor virágzik. Különböző időben virágzó növényekkel mindig van valami történés a sziklakertben. Nálam ez nem teljesen tudatosan alakult, mivel a növényeket úgy kaptam, többnek a nevét most sem tudom. Azért a kövirózsát, kakukkfüvet megismerem...

A sziklakertet hét éve építettem, magával a szerkezettel semmiféle probléma nem volt, nem kellett utólag hozzányúlni. Fenntartása nem túl bonyolult, minimális mennyiségű gyomot kell belőle eltávolítani. Hiányos ismereteim miatt beültetésre került a kutyatej nevű növény is, ez kicsiben nem rossz, de nagyon agresszív, rendszeresen ritkítani kell. Száraz időben néha locsolni is szoktam, más munka nincs vele. Igazán szép, értékes eleme lett a kertnek.

A talajban lévő tápanyag egy részét a megtermelt növények minden évben felhasználják. A kertész feladata ennek a tápanyagnak a pótlása. Kiskerti körülmények között a komposztnál jobbat erre még nem találtak ki szerintem. A komposztot magam állítom elő, ennek folyamata több év alatt alakult ki, formálódott.

Amíg nem kertészkedtem, csak a kinőtt füvet nyírtam, a nyesedéket egy helyre öntöttem. Több év alatt jelentősebb mennyiség lett, mikor érdeklődve megforgattam, az alja már fekete humusz volt. Az ágyások kialakításakor ez nem volt elegendő, az első két évben marhatrágyát is használtam, közvetlen beásva az ágyásokba..

Jelenleg már két köbméter komposztot elő tudok állítani évente, nagyrészt a saját kertemből. Néha szomszédoktól, ismerősöktől is kerül egy kis fűnyesedék, elszáradt növény, díszfű, persze csak olyan, melyet nem permeteztek. Arról sok szakirodalom van, hogyan, mit kell komposztálni, bárhol fellelhető. Nálam a gyakorlatban ez így néz ki:

A komposztba minden olyan növényi anyag belekerül, melyet a kertben, telken összeszedek, kezdve a más célra fel nem használt fűnyesedékkel, a paradicsomszárakon, diófalevélen keresztül a vékonyabb, metszésből keletkező ágakig. Konyhai hulladékból a nyers növényi héjak, tojáshéj kerül bele. Ami nem: állati végtermék, macskaalom, főtt ételmaradék, vásárolt növények héja (narancs, banán stb...).

A komposztáló három, nagyjából egyenként 2x2 méteres részre van osztva. Határoló szerkezete HD hálóra kötött csibedrót, ez volt kéznél. Az első részben gyűjtöm év közben a komposztálandó anyagot, nem rétegzem fajtánként, nem forgatom át többször. Ami keletkezik, ráhordom a tetejére.

Tavasszal az előző évben gyűjtött komposzt átforgatásra kerül, a kiürülő középső részbe. Az átforgatásnál a szomszédban tartott tehenek alól beszerzett trágya kerül bele, egy réteg komposzt, egy réteg trágya, több rétegben. A halom aljára teszem a rostáláskor megmaradó darabos anyagot, valamint a metszés után keletkezett, apróra összevágott nyesedéket. Ilyenkor jöhet bele egy kis fahamu is a kazánból, ezt akkor gyűjtöm, mikor csak akácfát tüzelek, ne legyen benne szeg, vagy festékes, kezelt fának a hamuja. Az így összerakott halom a következő tavaszig a helyén marad, jelentős térfogat csökkenésen megy át, és átalakul komposzttá.

A középső részből a benne lévő, már kész komposztot a tél folyamán, tavasz elején átrostálom. A rostát drótból készített rostaszövetből (készen, méretre vágva beszerezhető), valamint léc keretből készítettem. Úgy méreteztem, hogy a talicskára is ráférjen, így az átrostált komposzt egyből hordható az ágyások tetejére. A rostálás során a rostán fennakadnak a nagyobb, még nem komposztálódott darabok, esetleges hulladékok, valamint jelentős mennyiségű cserebogár lárva. Ezeket külön gyűjtöm, nem bántom őket, a szomszéd tyúkjai elrendezik a sorsukat. Maga a rostálás fizikailag nem túl megterhelő munka, de nem túl szapora. Esténként, világítás mellett is remekül végezhető.

A harmadik részben egy komposztáló ládában mindig van átrostált komposztom, melyet év közben használok fel, pl. palánták kiültetésénél. Továbbá itt gyűjtöm a lemetszett, apróra összevágott fanyesedéket is. Régebben külön gyűjtöttem a diófa levelét, most már az is bekerül a többi közé, a benne lévő növekedést gátló anyag ennyi idő alatt lebomlik.

Tehát a 2017 - 2018 tavasza között az első részbe gyűjtött anyagot 2018. tavaszán átforgattam a középső részbe, marhatrágyával rétegezve, majd 2019. tavaszán átrostáltam, és felhasználtam. Nagy részét az ágyásokra terítem, majd beledolgozom a talajba, kisebb részét a palánták kiültetésénél, új fák, bokrok ültetésénél használom, illetve komposzttea is szokott készülni belőle.

A kész komposzt jól néz ki, nincsenek benne nagyobb darabok, nem büdös, kellemes föld illata van. Nyáron, mikor nagy a szárazság, meg is szoktam locsolni, főleg ha meghagyok rajta egy-két növényt, mely kihajt belőle, elsősorban tökféléket. A komposzton kívül más tápanyagot nem használok, még egy növény sem halt éhen.

A kapálást már évek óta elfelejtettem. A szerszám ott rozsdásodik valamelyik sarokban. Ezt az állapotot a talajtakarás (mulcs. elegánsan mulch) alkalmazásával sikerült elérnem, a következőkben írtak szerint.

Ágyásokban való termesztés. Már a magaságyások megépítése előtt sem kapáltam, az ágyásokból a gyomot gazolás útján távolítottam el. Mivel minden ágyás körbejárható a köztük lévő utakról, teljes felületüket elérem kézzel. A talajszinti ágyások esetén ez térdelést, guggolást kívánt, a magaságyások esetén kisebb hajolgatással, de akár ülve is megoldható.

Mulcsozásra sokféle anyag használható, azokról írok, melyeket már kipróbáltam. A veteményesben a fűnyesedéket alkalmaztam leggyakrabban. Fűnyírás közben, a fűgyűjtőből közvetlenül raktam a talajra, kb. 5 cm. vastagságban. Vastagabban nem ajánlott, befülledhet, penészesedhet. Egy szezonban kétszer, max. háromszor kellett újra takarnom, a fűnyesedék szépen beépült a talajba, komposztálódott. Nem nyomott el minden gyomot, de jelentősen csökkent a mennyiségük. Ami mégis kinőtt, kézzel könnyen kihúzható volt. A palánták esetében a mulcsozást mindjárt a kiültetés után kezdtem, magról vetés esetében a kikelt növények megerősödése után. Kedvezően hat a talaj szerkezetére is a mulcs, sokkal lazább marad alatta, nem tömörödik össze. Ezért sem kell kapával piszkálni. A nedvességet, hajnali párát is megtartja, nincs csupaszon hagyva a talaj. Mivel az ágyásokban nem kell a műveléshez utakat kihagyni, kisebb sortávolsággal vethetők a növények. Emiatt pl. a répánál nem alkalmazok takarást, nincs szükség rá. A levelek majdnem összeérnek, nem sok gyom kel ki alóluk.

Próbálkoztam az eprek alá szalmát tenni, nem igazán vált be. A szalma hosszabb, kemény szárú, nehezebben alakítható, a szél is könnyebben felkapja. A kisebb bokrok, pl. bogyósok esetében is kísérleteztem. A tövükhöz nagy átmérőjű műanyag csövet raktam, 15 cm-es darabokat, ennek kb. felét ástam be a talajba, a gyökerek megkímélése végett. Ezek a csövek még most is megvannak, locsolásnál segítenek helyben tartani a vizet, sokkal többet tud hasznosítani a növény. Amin változtattam, az a takaró anyag: elsőnek kavicsot raktam a csődarabokba. Ez jól nézett ki max. 1 évig, utána folyton gazosodott. Kipiszkáltam a kavicsokat, jelenleg tavasszal komposztot, év közben fűnyesedéket használok. Egy-két alkalommal kigazolok a csődarabon belül, kívül nyírom a füvet damilossal. A cső miatt nem sértem meg a bokrokat sem. Kinéz, ahogy kinéz.

A nirvána tavaly köszöntött be. Először az újonnan telepített eperágyásoknál kezdtem el geotextilt használni, kísérleti jelleggel. A kísérleti jelleg nálam úgy működik, hogy amit jónak gondolok, azt mindjárt a kert nagy részén meg is valósítom. Így sok veteményes ágyásra is került geotextil. Egyszer van vele több meló, kiültetés, illetve veteményezés előtt. Rá kell szabni az ágyásra hosszában-széltében, valamint ki kell vágni a növények helyét. Ez magról vetésnél lehet sor, vagy kisebb lyukak, palánták esetén nagyobb, kb. 10x10 cm-es nyílások. Ezek ollóval, vagy szikével kivághatóak. Fontos a geotextil rögzítése, ez történhet valamilyen súllyal (pl. tégla, térkő), vagy saját gyártású eszközzel. 2 mm-es lágyhuzalból vágtam 50 cm. hosszú darabokat, melyeket 10 cm-nél derékszögben (kb., nem kell mérni) meghajtottam, a hosszú szárukat a földbe szúrtam. Teljesen jól rögzítenek, nem fújja el a viharos szél sem a geotextilt.

Tapasztalatom szerint a talaj laza marad alatta, a nedvességet is jobban megtartja. Gyomnövény hébe-hóba a kivágott részeken előmerészkedik, minimális munkával kigazolom. További előnye. hogy a növények, termések sem lesznek sárosak.

Hibát elsőnek a céklánál követtem el. A textilre rombusz alakú kis nyílásokat vágtam, majd ezekbe dugtam a magot. Hogy ne legyen esélye a gaznak, minimális méretű nyílásokat vágtam. Ez tökéletes is volt, szépen kikelt a cékla. A problémák akkor kezdődtek, mikor rájöttem, oké, hogy a mag kicsi, de a föld alatti termés jóval nagyobb. Szerencsére a cékla az ágyás szélére került, így ki tudtam piszkálni a takarás szélének felhajtásával. Erre oda kell figyelnem a föld alatti terméseknél.

Letagadnám, de idén megpróbáltam a répát is ilyen takarással vetni. Leszabtam hosszúságra az anyagot, majd elkezdtem kivágni 15 cm-es sortávolságra 5 cm. széles, hosszú sorokat. Mivel a répa közé mindig teszek dughagymát, annak is kivágtam kis nyílásokat. Elszúrtam vele több órát, a végeredmény egy teljesen használhatatlan valami lett, az anyag nagyobb része hiányzott a kivágások miatt. A rögzítését sehogy sem tudtam megoldani, egy kisebb szél is több helyen belekapott. Elraktam, hátha jó lesz még valamire, szerintem később ki fogom dobni.

Elérkezett az ideje a magok elvetésének, melyekből palántát szeretnék nevelni. Örömmel végzem ezt a munkát, innen kezdve lehet várni a magok kikelését, az új növények megjelenését. Több éve vetem ugyanazon módszer szerint a magokat. Évente feljegyzem, mikor, milyen magot vetettem, és az mikor kel ki, tehát hány nap alatt. Azonos növények esetében ez nem mindig egyforma, eltérnek a fajták valamint a magok "életkora" is. Tapasztalataim birtokában próbálom úgy időzíteni a vetéseket, hogy nagyjából egyszerre keljenek ki. Néhány renitens mindig előfordul.

Első nekifutásra a paprikát vetem el, annak van a legtöbb időre szüksége a csírázáshoz. Idén tizenkilenc fajtát vetettem, összesen hatvanhat darabot március 03-án.

A tűzdelés nem nekem való, mivel a nevelőben van helyem, már most 9x9-es cserepekbe vetek, minden cserépbe két-három magot a biztonság kedvéért. Termesztő közegnek tőzeg szubsztrátot használok. (Ezt az anyagot többen nem kedvelik a kitermelésével kapcsolatos környezetkárosítás miatt.) Ezen hátránya ellenére van több előnye is, legfőképp, hogy csak az kel ki belőle, amit vetek bele.

Első lépésként a korábban használt cserepeket kitisztítom, letörölgetem, feliratozom. Feltöltöm a cserepeket, kézzel megtömörítem kicsit, így elérem a vetési mélységet.

Cserepenként két-három mag kerül vetésre a nagyobb szemű magokból, pl. paradicsom, paprika. A magokat egy nappal a vetés előtt kamillateás áztatással kezelem. A magok után feltöltöm  színig a cserepeket, elsimítom rajtuk a tőzeget. Ezután töltök egy műanyag ládába eső- vagy tóvizet, ebbe beleállítom a cserepeket.

A tőzeg színén látszik, hogy mikor telítődött vízzel, sötétebb lesz a teteje. Mehetnek a nevelőbe, elindítom a fűtést, lecsukom a tetejét.

Az olyan magok esetében, melyek nagyon aprók, és fél centiméter mélyre kell vetni őket (pl. fűszernövények), általában azt írják, hogy a fényre csíráznak. Mivel ebben bizonytalan vagyok, és egy tasakban rengeteg mag van, az első magokra teszek egy kevés tőzeget, majd szórok a tetejére is magot. Valamelyik csak kikel.

Az idei évben először próbálok hagymát vetni magról. Ehhez egy kisebb lyukakkal teli műanyag tálcát használok, egy tálcában 104 hely van. Feltöltöttem a tőzeggel, a kéznél lévő vastag savas filccel tömörítettem, beletettem a magot (egy-két darabot egy likba, a hagyma magja nem annyira kicsi), majd betakartam a tálca tetejéig őket.

Március 10-én, egy héttel a paprikák vetése után a paradicsommagokat is elvetettem. Egy esős vasárnap délután tökéletesen alkalmas volt, kint a kertben nem igazán lehetett dolgozni. Most csak 50 cserépbe vetettem, a többit, további 30-40 darabot április elején vetem. Ezt is a saját káromon tanultam meg, két-három éve egyszerre vetettem el mindet, korán, április végén kiültettem őket, majd május elején elfagytak. Így legalább fele biztosan megmarad a kiültetés után.

Több olyan növénnyel is próbálkoztam már, melyet elvileg nem kell/lehet palántázni. Az uborka, cékla és a bab is kikel, szépen fejlődik, de ezekkel mégis azt tapasztaltam, jobb, ha helyre vetem őket. A cukkinit és az egyéb tökféléket is palántázom, ezeknek a növényeknek jót tesz, szép erős palánták lesznek.

Ha kikel a növények nagy része, kicsit csökkentem a hőmérsékletet a nevelőben, 25 fokról 20 fokra kb. Mivel a nevelő a növényházban van, várhatóan jó idő esetén reggel leveszem a tetejét, a napsütés hatására akár 40 fok is tud lenni benne. További lehetőségként a növényházra kívülről árnyékoló hálót teszek. A tőzeg színén látszik, mikor kezd kiszáradni, ilyenkor van jelentősége, hogy az alsó tálca vízszintben legyen. A tálcába esővizet engedek, egy-két centi magasságig, ezt a palánták szépen alulról felszívják. A víz által továbbá párásodik is a levegő. A hősugárzó működése közben elég jól mozog is a levegő, ez szintén fontos a palántáknak, edzettebbek lesznek tőle.

Az első ütem végén, kb. április elején a kifejlett palántákat kiteszem a növényházban lévő polcokra, jöhet a helyükre a többi mag. Mivel ilyenkor már nagyobbak a növények, talajuk hamarabb ki is szárad, itatásra visszarakom őket az ültetésnél használt műanyag ládába, szintén alulról kapnak nedvességet. Ezt több részletben tudom csak megtenni, egyszerre nem férnek bele. A szubsztrát tartalmaz tápanyagot is, de a nagyobb palánták itatása esetén tudok tápoldatot is adni a vízhez. Jó idő esetén a növényházon kinyitom az első és a hátsó ajtót is, további edzés már nem szükséges, májusban kiültetem a kész palántákat.

Egy dologban sokkal keményebbnek kell lennem. Mivel egy cserépbe több magot is teszek, sokban több ki is kel. Nem volt szívem kiegyelni őket, felnevelődött egy cserépben két-három palánta is. Ezeket kiültetéskor a földlabdával együtt szét kellett szakítani, hogy külön kiültethetők, vagy továbbajándékozhatók legyenek. Azt figyeltem meg, hogy amikor kihúzom a letermett töveket, ezeknek sokkal kisebb a gyökérzete. Idén szigorú leszek, egy cserépben csak egy palánta fog felnőni.

Két korábbi kép, az elsőn még az ablakpárkányban nevelt palánták, a második hátterében a polcon már a palántanevelőben nevelt palánták láthatók.

Március 11-én kikeltek az első paprikák, chili mindegyik. 8 nap kellett ehhez nekik, innentől minden nap várható újabb növénykék megjelenése.

A kerti tó gondolata régóta kísértett. Hosszú idő telt el, mire végre csináltam egyet. Néhány év távlatából megérte a hosszas gondolkodás, meg voltunk elégedve az eredménnyel.

Mivel általában nem azt csinálom, ami menő, divatos, a tó esetében is elvetettem a fóliát, előregyártott műanyag medret. Nem szeretem a kötöttségeket, az előre elkészített megoldásokat. A megvalósulatlan álom egy fürdőtó volt, azonban ez több szempontból (hely, pénz) sem jöhetett szóba. Maradt a kerti tó, mivel víz kellett a kertbe, anélkül nem teljes. Természetes anyagban gondolkodtam, melyet nem kell eltakarni, így maradt a beton. Igen, mint természetes anyag. Minden alkotóeleme megtalálható a természetben, nem műanyagból van.

Első lépés (jó sokáig tartott) a tervezés. A terv természetesen nem lett papírra vetve, csak a fejemben állt össze. Következett a meder kiásása, az elképzelt formában. A méretezésnél figyelemmel kellett lenni a beton vastagságára is, annyival mélyebb, szélesebb gödröt kellett ásnom. Minimum 10, de inkább 15 cm. vastagsággal kell kalkulálni, azalatt nem beton a beton. Valamiért egy közelítőleg negyed köríves formája lett. Szoktam volt mondani, ha csinálok valamit, abban két dolog nincs, vízszint, illetve derékszög. Így sokkal könnyebb azt mondani, hogy így is volt tervezve, nem elrontva lett...

Következett a meder betonozása, ehhez szakmai segítségem is volt. Mivel nem szabályos a tó alakja, a vasalás nehezen volt megoldható, köztes megoldásként több rétegben összehajtott csibedrót lett alkalmazva, ezt sem a kőműves találta ki. Három különböző mélységű szint lett kialakítva, egy kb. 20 cm. mély "mocsárzóna", egy 60-70 cm. mély ültetőpad, valamint egy 120 cm. mély gödör az aljára. Tudományos alapon. A beton alaposan tömörítve lett, majd vízzáró réteggel lekenve két rétegben. Több éve tökéletesen zár, nem engedi el a vizet. Kivéve egy speciális esetet, lásd később.

 A feltöltés csapvízzel történt, ezt a nyári melegben két-három napig állni hagytam, hogy a klór kimenjen belőle. Számításaim szerint 8-10 köbméter víz fér a tóba. Mivel meleg volt, nagyon csábítóan hatott a tiszta víz az üres betonmedencében, ki is használtuk egy kis pancsolásra. Eztán benépesült a tó, növényekkel és aranyhalakkal. Került bele tavirózsa is egy ismerőstől, melyről kiderült, hogy édesanyámtól kapta. Az első aranyhalakat is úgy kaptam, nekem kellett kifogni egy kerti tóból, nem volt egyszerű.

Következő sarkalatos pont a gépészet. Erre komoly összegeket költöttem. Vettem 8.000 ft-ért egy teszkós szennyvízszivattyút, valamint egy 2 méteres colos slagot. Többe volt a sör, mely a tó építése közben elfogyott. Első verzióban a tóba pakolt kövek között (ismét jó volt a beton tófenék) szökőkút jelleggel a slagból felfelé jött ki a víz.

Az első tél után a víz minősége jelentősen leromlott, az élővilágot a kihalás fenyegette, cselekedni kellett. Az ötlet nem teljesen saját, szűrőt építettem. A kövek közé egy 200 mm-es műanyag csövet állítottam, ezt a vízszint felett sok helyen kifúrtam. A tetején a szivattyúra kötött slagot vezettem be, a cső alját vízszintig feltöltöttem kaviccsal, majd következett a szűrő. Azt olvastam valahol, hogy a vatelin megfelel erre a célra, így azt tettem a csőbe. A szivattyút nyáron két-három naponta napi két-három órát működtetem, folyamatos üzemre nem alkalmas.

Egyszer megesett, hogy a cső tetején elmozdult a slag, és nem vettem észre. Így a szivattyú a vizet kinyomta a tóból. Szerencse, hogy van rajta úszókapcsoló, az aljában maradt annyi víz, hogy a halaknak nem lett semmi bajuk, az ijedtségen kívül.

Tökéletes megoldás, rengeteg szennyeződést kiszűr. Néhány naponként a csap alatt kimosom a vatelint, sötét színű szutyok jön ki belőle, nem kevés. Kezdetben a szivattyú aljára kötöttem szúnyoghálót, azonban ezt többször is beszívta, megfogta az iszapot, eldugult, így erről lemondtam. Enélkül megesik, hogy egy-két kisebb hal is átmegy a rendszeren, a vatelin megfogja őket. Sajnos nem élik túl a kalandot, de így legalább van hely a szaporulatnak. Mivel a kezdeti hat darab hal jelentősen elszaporodott az évek alatt.

A kerti tó sok örömteli pillanatot szerzett nekünk. Élményszámba megy az aranyhalak etetése, a tópartról figyelni a szitakötőket, felfedezni a vízben a békalárvákat, egyéb élőlényeket. Rengeteg madár is jár a tóhoz inni, egészen közelről lehet szemlélni őket.

 Fontos lépés volt a tó körüli szegély kialakítása. A környező füves területtől mindenképp el akartam választani, fenntartani is könnyebb így. A tómeder beton szegélyétől kb. 40 cm. távolságra egy újabb szegélyt építettem, bontott téglából. Az így kialakult sávban műanyag szegéllyel leválasztottam a növények helyét, a köztes részeket kaviccsal töltöttem fel. Ez a kialakítás után 1-2 évig jól működött, de jöttek a problémák. Télen, mikor minden hó alatt volt, nem látszottak a szegélyek, ráléptünk, főleg a műanyag szegély  töredezett össze. A kavicsok között megtelepedett porból, valamint alulról folyamatosan gaz nőtt ki, és ezt a kis sávot a vakondok is megtalálták. Teljesen leamortizálódott.

Jelenleg a külső szegély, valamint a két szegély közötti rész átépítése zajlik, ha fotogén állapotba kerül, lesznek róla képek is. Addig is néhány régebbi kép:

A palántanevelést teljesen szokványos módon kezdtem: tejfölösdobozba föld, mag, irány az ablakpárkány, locsolás felülről. Ami kikelt, az sem mind érte meg a kiültetést. A túlélők sem tökéletesen néztek ki, nagy csoda nem történt. Újfent elővettem rossz szokásomat, elkezdtem gondolkodni, hogyan lehetne ezen segíteni. Arra jutottam, mivel benn elég meleg van, hiába az ablakpárkány, inkább a fény nem elégséges. Mivel korábban építettem egy növényházat (fa szerkezetre fólia borítással), a fény mennyisége szempontjából képbe került. Azonban az egy rétegű fólia, valamint a nem ilyen szempontból készült kivitelezés miatt ennek a kifűtése nem megoldható. Tovább gondolkodva rájöttem, hogy teljesen felesleges lenne a teljes növényházat fűteni, a palántáknak nincs ekkora helyre szükségük. Tehát a kifűtendő terület csökkentését kellett elérnem. Erre egy 1x2 méteres, 1 méter magas szerkezetet találtam ki, melynek két vége OSB lapból készült, a két hosszú oldala szintén, de ezen csak 5 cm. vastag keretet hagytam, a közepét kivágtam és fóliával bevontam. A tetejére két darab egység került, tetőléc keretre szerelt fóliából. Az egészet egy tábla fa lapra tettem, ebben már elég fény volt, ezt kölcsönbe kapott fényerősség mérővel megmértem. Az egész a növényházon belül került felállításra.

A szerkezeten belül az alsó lapra került egy réteg 10 cm. vastag hungarocell, majd egy egyedileg méretre gyártatott fém tálca, 5 cm. magas szegéllyel. Ebbe a tálcába került egy 10x10 cm. osztású HD-háló, 5 cm-es kis fém lábakon, így a fém tálca tetejével van egy szintben. 9x9-es műanyag cserepeket használok, a háló miatt szépen sorba rendeződnek.

Következett a fűtés. Első variáció megmaradt padlófűtés vezeték. A HD-hálóra hosszában, két soronként került rögzítésre, majd egy dugvillára rákötve hosszabbítón keresztül áramot is kapott. Ez majdnem jó lett, a fűtőszál működött, de alapból nem légtér fűtésére van kitalálva, így csak 15 fokot tudtam elérni. Rá kellett segíteni valamivel, praktikusan egy hősugárzóval. Mivel hosszabb távra terveztem, nagyobb beruházásként (12.000 ft.) vettem egy extrával felszerelt, távirányítható, fürdőszobai hősugárzót. Ezen több fokozat állítható, egy problémája van, ha egyszer a hőfok elérésekor kikapcsol, nem kapcsol vissza. (Eladó, ha valakit érdekel.) Mérgemben megvettem a legolcsóbb, 3.500 ft-os masinát, ez már tökéletes lett. Egy sima szobai termosztátra kötve szabályozni lehet a hőmérsékletet, ha csökken, újra bekapcsol a fűtés. A padlófűtés maradt direktbe kötve, ezáltal talpmeleget biztosít a palántáknak, azt szeretik. Ha már reggel is jó idő van, kikapcsolom.

Már az első évben is látványosra sikerült a palántanevelés, ami mag kikelt, mindből felnőtt kort megért palánta lett. Következő évben továbbfejlesztettem, a fólia helyett polikarbonát lemezt kapott a két oldala, valamint a teteje is. Két ütemben szoktam palántát nevelni, kapacitás 2x194 db. Hat hely elveszik a hősugárzó alatt. A második ütem végén, mikor már kell a növényházban a hely, szétszerelem, kevés helyet elfoglalva a fáskamrában tárolom a következő évig.

Több képen keresztül bemutatom az összeszerelés folyamatát:

Fontos lépés, hogy az alja vízszintben legyen, később megkönnyíti a locsolást.

 A fém tálca a ráccsal, melyre a padlófűtés került rögzítésre.

Az egyik hosszú oldali elem. A tetőléc a szélétől beljebb került, így pontosan illeszkedik a sarkon a rövidebb elemhez.

Félig kész.

Hősugárzó és a termosztát.

Teteje is rákerült, két részletben felemelhető, levehető.

Egy korábbi kép, második ütemben ültetett magokkal. Locsolás alulról, a tálcába engedett esővízzel.

        Tehát a két sor zsalukő egymáson nem lett tökéletes, tovább kellett gondolni a magaságyást. Így került képbe a beton kerti szegély. Nem vesz el sok helyet az ágyásból, cserébe a beépítését alaposan át kellett gondolni. Az alsó sor zsalukő megmaradt, ennek a tetejére került a szegély. Ez így önmagában még nem állna meg, ezért azt találtam ki, hogy a szegély beljebb kerül a zsalukő külső szélétől annyival, hogy egy 8 mm. átmérőjű betonvasat be tudjak ütni a kettő közé. Ez a betonvas 50 cm. hosszú, melynek fele a zsalukőbe töltött földben van, fele pedig kilátszik, oldalról megtartja a kerti szegélyt. Úgy tapasztaltam, ez a megoldás bőven elég, az ágyásban lévő föld nem nyomja ki oldalra a szegélyt. Még akkor sem, ha felállok az ágyásra vagy a szegélyre.

Mivel a szegélyek egymásba illeszthetők, nem kellett szegélyenként két-két darab betonvas, csak az első és az utolsó szegélyhez. Az illesztéseknél egy darab is elegendő. Mindenképp szükséges a szegélyek méretre szabása, nem passzolnak a zsalukő méreteihez, mivel nem a külső szélére kerülnek.

Egyedül ott nyomja ki a föld a szegélyt, ahová a végére elfelejtettem betonvasat tenni, ezt utólag könnyen tudom orvosolni. Az első négy ágyást újabb tíz követte egy tél alatt. Ezt az is indokolta, hogy a ciszterna készítése miatt nagyobb mennyiségű földet termeltem ki, melynek helyet kellett találnom. Majd évente egy-három ágyás készült, mikor éppen mennyi földem lett. Jelenleg 21 magaságyás van, már többször is elhatároztam, nem építek többet, de valahogy mindig lett hely egy-egy újabbnak. Ezért nem is mondom, hogy nem lesz több.

Sok ágyásnál 25 centi magas, sárga színű szegélykövet alkalmaztam, az utóbbi években készültekre 20 cm. magas, szürke szegély került. A zsalukővel együtt 45-50 cm. magasságúak lettek. Mivel a beton teljesen természetes anyag, nem idegenkedtem a használatától. Néhányan megjegyezték, úgy néznek ki az ágyások, mint a kripták a temetőben. Hogy igazuk legyen, bele is kerültek... Azóta ilyen téren csend van. Síri csend...

Az ágyás réteges feltöltése miatt kicsit mindig megsüllyed a felszíne, ahogy a beletett szerves anyagok korhadnak. A komposzt pótlásával, talaj lazításával visszaáll a szegély tetejéig, többlet földet még nem kellett beletennem. A korábbi ágyások szegélyét alkotó bontott téglákkal leburkoltam a magaságyások közötti utakat. Továbbá hozzájutottam régi házszámokhoz, így számozva is lettek az ágyások.

Egy magaságyás egy éves élete:

- Tél végén, tavasszal eltávolítom az esetleges bennmaradt növényeket, melyek nem kellenek, valamint a tél folyamán megkapaszkodott gyomokat

- A föld tetejére átrostált komposztot terítek, kb. 20 liter/négyzetméter mennyiségben.

- Fogom az ásóvillát, alaposan átmozgatom vele a talajt, ezáltal a komposzt is bedolgozódik.

- Elgereblyézem, elegyengetem a talajt, majd következik a magvetés, palántaültetés támrendszerrel, talajtakarás.

- Miután letermett, és nem kerül bele másodvetés, eltávolítom a növényi maradványokat, talajtakarást, és jöhet a tél. Persze ez néha átcsúszik tavaszra, utána kezdődik újból a komposztterítés.

Végül mégiscsak írok néhány pozitív hatást:

- Kényelmesebb a kertészkedés, nem kell letérdelni az aprólékosabb munkákhoz. Egészen kellemes dolog úgy kertészkedni, hogy közben a szomszédos ágyás szegélyén ülök.

- Egy - egy ágyás akár reggel, indulás előtt is kigazolható, de jóval kevesebb gyom nő benne, köszönhetően a talajtakarásnak is.

- Növénytársítás, sűrűbb beültetés.

- A talajba juttatott tápanyag csak az ágyást gazdagítja, nem letaposott út van a fél megművelt kertben.

- Sáros, esős időben is lehet dolgozni, tavasszal sem kell arra várni, hogy rá lehessen menni a földre.

- Jobban szem előtt vannak a növények, hamarabb észreveszem, ha talajszinten probléma adódik. A magasra növő paradicsom esetében nyújtózkodni kell a felső termésekért.

- Nem nő bele az ágyásba oldalról a környező növényzet.

- A betonelemek alkalmazása miatt egyszer kellett megcsinálni, hosszú ideig nem kell hozzányúlnom.

- Tökéletesen megáll rajta a sörösdoboz, nem borul ki, és ettől én sem...