Tehát a két sor zsalukő egymáson nem lett tökéletes, tovább kellett gondolni a magaságyást. Így került képbe a beton kerti szegély. Nem vesz el sok helyet az ágyásból, cserébe a beépítését alaposan át kellett gondolni. Az alsó sor zsalukő megmaradt, ennek a tetejére került a szegély. Ez így önmagában még nem állna meg, ezért azt találtam ki, hogy a szegély beljebb kerül a zsalukő külső szélétől annyival, hogy egy 8 mm. átmérőjű betonvasat be tudjak ütni a kettő közé. Ez a betonvas 50 cm. hosszú, melynek fele a zsalukőbe töltött földben van, fele pedig kilátszik, oldalról megtartja a kerti szegélyt. Úgy tapasztaltam, ez a megoldás bőven elég, az ágyásban lévő föld nem nyomja ki oldalra a szegélyt. Még akkor sem, ha felállok az ágyásra vagy a szegélyre.
Mivel a szegélyek egymásba illeszthetők, nem kellett szegélyenként két-két darab betonvas, csak az első és az utolsó szegélyhez. Az illesztéseknél egy darab is elegendő. Mindenképp szükséges a szegélyek méretre szabása, nem passzolnak a zsalukő méreteihez, mivel nem a külső szélére kerülnek.
Egyedül ott nyomja ki a föld a szegélyt, ahová a végére elfelejtettem betonvasat tenni, ezt utólag könnyen tudom orvosolni. Az első négy ágyást újabb tíz követte egy tél alatt. Ezt az is indokolta, hogy a ciszterna készítése miatt nagyobb mennyiségű földet termeltem ki, melynek helyet kellett találnom. Majd évente egy-három ágyás készült, mikor éppen mennyi földem lett. Jelenleg 21 magaságyás van, már többször is elhatároztam, nem építek többet, de valahogy mindig lett hely egy-egy újabbnak. Ezért nem is mondom, hogy nem lesz több.
Sok ágyásnál 25 centi magas, sárga színű szegélykövet alkalmaztam, az utóbbi években készültekre 20 cm. magas, szürke szegély került. A zsalukővel együtt 45-50 cm. magasságúak lettek. Mivel a beton teljesen természetes anyag, nem idegenkedtem a használatától. Néhányan megjegyezték, úgy néznek ki az ágyások, mint a kripták a temetőben. Hogy igazuk legyen, bele is kerültek... Azóta ilyen téren csend van. Síri csend...
Az ágyás réteges feltöltése miatt kicsit mindig megsüllyed a felszíne, ahogy a beletett szerves anyagok korhadnak. A komposzt pótlásával, talaj lazításával visszaáll a szegély tetejéig, többlet földet még nem kellett beletennem. A korábbi ágyások szegélyét alkotó bontott téglákkal leburkoltam a magaságyások közötti utakat. Továbbá hozzájutottam régi házszámokhoz, így számozva is lettek az ágyások.
Egy magaságyás egy éves élete:
- Tél végén, tavasszal eltávolítom az esetleges bennmaradt növényeket, melyek nem kellenek, valamint a tél folyamán megkapaszkodott gyomokat
- A föld tetejére átrostált komposztot terítek, kb. 20 liter/négyzetméter mennyiségben.
- Fogom az ásóvillát, alaposan átmozgatom vele a talajt, ezáltal a komposzt is bedolgozódik.
- Elgereblyézem, elegyengetem a talajt, majd következik a magvetés, palántaültetés támrendszerrel, talajtakarás.
- Miután letermett, és nem kerül bele másodvetés, eltávolítom a növényi maradványokat, talajtakarást, és jöhet a tél. Persze ez néha átcsúszik tavaszra, utána kezdődik újból a komposztterítés.
Végül mégiscsak írok néhány pozitív hatást:
- Kényelmesebb a kertészkedés, nem kell letérdelni az aprólékosabb munkákhoz. Egészen kellemes dolog úgy kertészkedni, hogy közben a szomszédos ágyás szegélyén ülök.
- Egy - egy ágyás akár reggel, indulás előtt is kigazolható, de jóval kevesebb gyom nő benne, köszönhetően a talajtakarásnak is.
- Növénytársítás, sűrűbb beültetés.
- A talajba juttatott tápanyag csak az ágyást gazdagítja, nem letaposott út van a fél megművelt kertben.
- Sáros, esős időben is lehet dolgozni, tavasszal sem kell arra várni, hogy rá lehessen menni a földre.
- Jobban szem előtt vannak a növények, hamarabb észreveszem, ha talajszinten probléma adódik. A magasra növő paradicsom esetében nyújtózkodni kell a felső termésekért.
- Nem nő bele az ágyásba oldalról a környező növényzet.
- A betonelemek alkalmazása miatt egyszer kellett megcsinálni, hosszú ideig nem kell hozzányúlnom.
- Tökéletesen megáll rajta a sörösdoboz, nem borul ki, és ettől én sem...
