Egyik oldalon van a 80-as években belénkkódolt kép a fóliasátorról. Ez állt általában egy műanyag cső vázból, a csövek ívesen volta meghajtva, erre húzták rá a fóliát. A fejlettebb verziók fém vázzal készültek. Ilyeneket elvétve még a mai napig látni kiskertekben is. A másik véglet a főleg interneten fellelhető, előregyártott, fém vázszerkezeten polikarbonát lemez borítású melegház. Ezek netovábbja az épített, fa vagy fém szerkezetű, már-már télikert minőségű növényház.

Jómagam is sokat néztem ezeket a minőségi szakmunkával készült növényházakat, tudtam, hogy mostanában ilyen építésére nem lesz lehetőségem. 2013. őszén érett meg az elhatározás, nekem fólia, vagy inkább növényház kell. Alapos töprengés következett, hogyan, miből tudom kivitelezni, viszonylag kis költséggel, mégis elfogadható minőségben. Lehetőségem lett volna nagyrészt bontott ablakokból megcsinálni, de az inkább tákolmány lett volna. Az ötletet az interneten találtam, egy-két kép volt egy fóliával borított, fa szerkezetű növényházról.

Fával szeretek dolgozni, így ebbe az irányba terelődött a dolog. Ősszel elkészítettem egy stabil alapot, két sor 25 cm-es zsalukőből, 3x5 méteres külmérettel. A zsalukövek kb. 75%-a került a föld alá, majd soronként betonnal kitöltöttem őket. A tereprendezés után télen pihent az alap, tavasszal kezdtem bele a szerkezet építésébe. Hat darab nagyjából egyforma fa tartót képzeltem el, hosszában deszkákkal, lécekkel összekötve. A méretezés teljesen tudományos alapon történt. Mivel a felhasznált faanyag (5x20 cm. fenyő deszka) négy méter hosszú volt, ezért azokat félbevágtam, így a két oldala, valamint a tető két szára is 2-2 méter lett. A tartókat egy beton placcon kezdtem el összerakni (az ácsok úgy mondanák, zsinórpadot készítettem), majd egyesével felállítani. Reggel még egyedül csináltam, az első tartót sikerült összeraknom, a helyére cipelnem egyben, felállítva egy kiszáradt fa törzséhez fogatnom. A második tartó is gond nélkül a helyére került, ideiglenesen tetőléccel rögzítettem az elsőhöz. A harmadikat már nem tudtam felállítani, eldőlt. Meg kellett várnom öcsémet, ki gyanútlanul meg is érkezett. Ketten már könnyen összeraktuk a tartókat, hosszában véglegesen is összefogásra kerültek. Még ekkor sem gyanakodott.

Következett a fólia felrakása, az elmélet tökéletes volt. A szükséges méretnél nagyobb fóliát félbehajtottuk, majd két oldalról feltekertük a közepe felé. A szerkezet két végén létrákon felvittük a tető csúcsára, hosszában kihúztuk, majd elengedtük. A baj abból adódott, hogy fordítva tekertük fel a fóliát, a két vége nem ért le a földre. Amúgy teljesen jó lett volna. Az egész fóliát fenn megforgattuk, így már jó lett. Még ekkor sem volt semmi gyanús. A kifeszített fóliát tetőlécekkel kívülről elkezdtük rögzíteni a fa vázra, jól haladtunk. Mikor a tetejére került a sor, esett le öcsémnek, miért is van itt. Valakinek fel kell mászni, és rögzíteni a fóliát. Mivel neki jóval kisebb a térfogata, rá esett a választás. Minden rábeszélőképességemet be kellett vetni, milyen jó buli lesz. Cserébe be kellett vállalnom két napi munkát nála is.

Miután a nagy felületű fólia a helyén volt, következett a ház két vége, erre is fólia került rögzítésre, majd leszabásra. Végül kivágtam a két végén a két ajtó helyét, majd elkészítettem az ajtókat is. Egyszerű zsanérokkal lettek rögzítve, tolózárral zárhatóak. Az oldalain a fóliát a talajszint alá engedtem, majd körbe földdel takartam, rögzítettem.

Az elkészült mű a hízelgő növényház elnevezést kapta. Belül is folyamatosan fejlődött. A tartók közötti részekre két sor polc került maradék deszkákból. A közepén lett egy út, melyet beton kerti szegéllyel határoltam. Ez eleinte földes volt, majd mikor tudtam szerezni bontott téglát, azzal burkoltam le. Készült egy kis munkaasztal is, ez jelentősen megkönnyíti a munkavégzést. Az első egy-két évben az út körüli földbe ültettem, veteményeztem, majd később áttértem a konténeres növénytermesztésre. Vagyis kiürült festékes vödrökben termesztek, főleg paprikákat. Mivel a közeli fészernél volt villamos kábelem, nem tartott sokáig az áram bevezetése sem, hálózati dugalj, valamint két hajólámpa került felszerelésre. A növényház fűtetlen maradt, az időszakosan felállított palántanevelő van fűtve.

Az első fólia, ami elvileg 1 évet kellett, hogy kibírjon, négy évig maradt a helyén, utána is csak azért cseréltem le, mert csökkent a fényáteresztő képessége. Módosult az alsó rész is, mivel a földbe leásott fólia és a zsalukő alap között rendszeresen feljöttek a gyomnövények. A fóliát rövidebbre vettem, nem ástam le a föld alá, a tartók közé utólag beépített deszkákhoz rögzítettem, kívülről tetőléccel. A gyakrabban használt ajtó is átalakult, a fólia helyett maradék polikarbonát került a léckeretre.

A növényház készítése óta többször is megkísértett a gondolat, hogy mennyivel szebb, jobb lenne egy polikarbonátos melegház. A kísértést sikerült leküzdenem, az anyagi vonzata miatt nem volt nehéz. Marad a fólia. Még így is élményt tud adni, hogy rossz idő, vagy esti sötétség esetén is tudok benne kertészkedni, palántákat nevelni.