A kerti tó gondolata régóta kísértett. Hosszú idő telt el, mire végre csináltam egyet. Néhány év távlatából megérte a hosszas gondolkodás, meg voltunk elégedve az eredménnyel.
Mivel általában nem azt csinálom, ami menő, divatos, a tó esetében is elvetettem a fóliát, előregyártott műanyag medret. Nem szeretem a kötöttségeket, az előre elkészített megoldásokat. A megvalósulatlan álom egy fürdőtó volt, azonban ez több szempontból (hely, pénz) sem jöhetett szóba. Maradt a kerti tó, mivel víz kellett a kertbe, anélkül nem teljes. Természetes anyagban gondolkodtam, melyet nem kell eltakarni, így maradt a beton. Igen, mint természetes anyag. Minden alkotóeleme megtalálható a természetben, nem műanyagból van.
Első lépés (jó sokáig tartott) a tervezés. A terv természetesen nem lett papírra vetve, csak a fejemben állt össze. Következett a meder kiásása, az elképzelt formában. A méretezésnél figyelemmel kellett lenni a beton vastagságára is, annyival mélyebb, szélesebb gödröt kellett ásnom. Minimum 10, de inkább 15 cm. vastagsággal kell kalkulálni, azalatt nem beton a beton. Valamiért egy közelítőleg negyed köríves formája lett. Szoktam volt mondani, ha csinálok valamit, abban két dolog nincs, vízszint, illetve derékszög. Így sokkal könnyebb azt mondani, hogy így is volt tervezve, nem elrontva lett...
Következett a meder betonozása, ehhez szakmai segítségem is volt. Mivel nem szabályos a tó alakja, a vasalás nehezen volt megoldható, köztes megoldásként több rétegben összehajtott csibedrót lett alkalmazva, ezt sem a kőműves találta ki. Három különböző mélységű szint lett kialakítva, egy kb. 20 cm. mély "mocsárzóna", egy 60-70 cm. mély ültetőpad, valamint egy 120 cm. mély gödör az aljára. Tudományos alapon. A beton alaposan tömörítve lett, majd vízzáró réteggel lekenve két rétegben. Több éve tökéletesen zár, nem engedi el a vizet. Kivéve egy speciális esetet, lásd később.
A feltöltés csapvízzel történt, ezt a nyári melegben két-három napig állni hagytam, hogy a klór kimenjen belőle. Számításaim szerint 8-10 köbméter víz fér a tóba. Mivel meleg volt, nagyon csábítóan hatott a tiszta víz az üres betonmedencében, ki is használtuk egy kis pancsolásra. Eztán benépesült a tó, növényekkel és aranyhalakkal. Került bele tavirózsa is egy ismerőstől, melyről kiderült, hogy édesanyámtól kapta. Az első aranyhalakat is úgy kaptam, nekem kellett kifogni egy kerti tóból, nem volt egyszerű.
Következő sarkalatos pont a gépészet. Erre komoly összegeket költöttem. Vettem 8.000 ft-ért egy teszkós szennyvízszivattyút, valamint egy 2 méteres colos slagot. Többe volt a sör, mely a tó építése közben elfogyott. Első verzióban a tóba pakolt kövek között (ismét jó volt a beton tófenék) szökőkút jelleggel a slagból felfelé jött ki a víz.
Az első tél után a víz minősége jelentősen leromlott, az élővilágot a kihalás fenyegette, cselekedni kellett. Az ötlet nem teljesen saját, szűrőt építettem. A kövek közé egy 200 mm-es műanyag csövet állítottam, ezt a vízszint felett sok helyen kifúrtam. A tetején a szivattyúra kötött slagot vezettem be, a cső alját vízszintig feltöltöttem kaviccsal, majd következett a szűrő. Azt olvastam valahol, hogy a vatelin megfelel erre a célra, így azt tettem a csőbe. A szivattyút nyáron két-három naponta napi két-három órát működtetem, folyamatos üzemre nem alkalmas.
Egyszer megesett, hogy a cső tetején elmozdult a slag, és nem vettem észre. Így a szivattyú a vizet kinyomta a tóból. Szerencse, hogy van rajta úszókapcsoló, az aljában maradt annyi víz, hogy a halaknak nem lett semmi bajuk, az ijedtségen kívül.
Tökéletes megoldás, rengeteg szennyeződést kiszűr. Néhány naponként a csap alatt kimosom a vatelint, sötét színű szutyok jön ki belőle, nem kevés. Kezdetben a szivattyú aljára kötöttem szúnyoghálót, azonban ezt többször is beszívta, megfogta az iszapot, eldugult, így erről lemondtam. Enélkül megesik, hogy egy-két kisebb hal is átmegy a rendszeren, a vatelin megfogja őket. Sajnos nem élik túl a kalandot, de így legalább van hely a szaporulatnak. Mivel a kezdeti hat darab hal jelentősen elszaporodott az évek alatt.
A kerti tó sok örömteli pillanatot szerzett nekünk. Élményszámba megy az aranyhalak etetése, a tópartról figyelni a szitakötőket, felfedezni a vízben a békalárvákat, egyéb élőlényeket. Rengeteg madár is jár a tóhoz inni, egészen közelről lehet szemlélni őket.
Fontos lépés volt a tó körüli szegély kialakítása. A környező füves területtől mindenképp el akartam választani, fenntartani is könnyebb így. A tómeder beton szegélyétől kb. 40 cm. távolságra egy újabb szegélyt építettem, bontott téglából. Az így kialakult sávban műanyag szegéllyel leválasztottam a növények helyét, a köztes részeket kaviccsal töltöttem fel. Ez a kialakítás után 1-2 évig jól működött, de jöttek a problémák. Télen, mikor minden hó alatt volt, nem látszottak a szegélyek, ráléptünk, főleg a műanyag szegély töredezett össze. A kavicsok között megtelepedett porból, valamint alulról folyamatosan gaz nőtt ki, és ezt a kis sávot a vakondok is megtalálták. Teljesen leamortizálódott.
Jelenleg a külső szegély, valamint a két szegély közötti rész átépítése zajlik, ha fotogén állapotba kerül, lesznek róla képek is. Addig is néhány régebbi kép:
