Mivel a kert a házunkkal azonos telken helyezkedik el, a szükséges közművek a telken belül rendelkezésre álltak, csak kicsit messze. Elsőnek az áramot vittem hátra a kertbe. Kiindulási pont a melléképület volt, mely legközelebb van a kerthez. A gerincvezeték a melléképülettől pergolán, féltetőn lett vezetve, majd a kertbe lépve föld alá került. A melléképületnél egy biztosíték került beépítésre, így egy mozdulattal áramtalanítható a teljes kerti hálózat. A meglévő fészer (korábban tyúkól) falára került egy "kapcsolótábla" (nem teljesen szabványos), innen lett továbbvezetve földkábelben.
A kapcsolótáblán helyet kapott egy dugalj, egy kapcsoló a fészer falán lévő lámpának, valamint még egy kapcsoló, mellyel a további hálózat külön áramtalanítható. Továbbhaladva készült egy kiállás a medence vízforgató szivattyújának, a kerti tónál a világításnak és a szivattyúnak, illetve a hátsó kerítésnél egy dugaljnak.
A földmunkát, védőcsövezést, vezeték behúzását magam végeztem, a bekötéseket nem vállaltam, azt szakemberre bíztam. A földkábel 30-40 cm. mélyre került, felette maradék műanyag fóliából jelölővel, mely már hasznos szolgálatot tett. Nem, később nem fogsz rá pontosan emlékezni, hol a kábel, bármennyire is egyértelmű a fektetésnél. Az átgondoltan kiépített hálózat sokszor segített, a legritkább esetekben kell hosszabbítót használnom. A növényház később készült el, ez a fészertől két méterre van, így adta magát, hogy kis munkával oda is be tudtam vezetni az áramot.
Következett a víz. Az ivóvizet a melléképület előtt lévő vízvezetékről tudtam hátravinni, ide került beépítésre a téli elzáró csap is. Itt annyi könnyebbségem volt, hogy a földmunkában egy barátom besegített egy kis árokásó géppel, ehhez a kert és az első udvar közötti kerítést meg kellett bontanom. A visszatemetés kézi munka volt, a fektetési mélység a fagyhatár alá, minimum 80 cm-re került. Két kiállás készült, egy a fészer oldalánál, egy a hátsó kertet elválasztó kerítésnél. Első időben a kiálló KPE csőre szerelt kerti csapok biztosították a vizet, a későbbiekben sikerült beszereznem két kerti kutat.
A locsolás (erről külön bejegyzést tervezek) fejlődése során kiépítettem egy locsoló hálózatot is, mely a ciszternától indul. A hálózaton öt helyen van kerti csap, melyekről a hátsó kert locsolását is meg tudom oldani. A teljes hálózat kiépítését saját kezűleg csináltam, KPE csövet, valamint idomokat használva nem volt bonyolult feladat.
Erősen javasolt a földbe fektetett csövekről, vezetékekről egy rajz készítése, fix pontokhoz méretezve a vezetékek helyét, fektetési mélységét. Elméletben vagyok ilyen okos, ezt a rajzot nem készítettem el, megpróbálom utólag pótolni. Hasznos dolog a később végzett földmunkák esetében.
Az infrastruktúrához tartoznak az utak is. Elsőnek a magaságyások közötti utakat burkoltam a korábban ágyásszegélynek használt bontott téglákkal. Tükröt ástam az ágyások között, majd homokba fektetve leraktam a téglákat, homokos földdel fugáztam őket. Ez a megoldás időnként beavatkozást igényel, a fugákban kijön a gaz.
Nemrég készültem el a kerti főút térkövezésével, a kezdéstől közel két év telt el a befejezésig. Nem sikerült rosszul, sokat dobott a kert megjelenésén. Előtte ez füves volt, a gyakran használt részeken még a fű sem maradt meg.
Nem látványos, de fontos, gyakran használt elem a Gödör. Nevéhez hűen egy földbe ásott, 1-1,5 méter mély, 2-3 négyzetméter alapterületű gödörről van szó. Ebbe kerül minden olyan hulladék, melyet nem komposztálok, illetve a kukába sem teszem. Többek között ételmaradék, macskaalom, kutyaszar, fahamu, fenyőágak stb... A Gödör kb. három év alatt megtelik, ilyenkor másikat ások, az előzőt betemetem a kikerülő föld egy részével. Néhány év alatt a betemetett cucc átalakul talajjá, azonban folyamatosan süllyed is, időnként fel kell tölteni a tetejét. Most ásom a következőt, erre már egy léckeretet is tervezek, hogy fedett legyen, ha hátraengedem a kutyákat, ne abban turkáljanak.