Ezidőtájt a kert nem méri szűkmarkúan a gyümölcsöket, zöldségeket. Még nem minden terem, érik, de már sokmindent tudunk betakarítani. Frissen ilyen mennyiség nem fogy el, ezért találták ki a befőzést. Mivel vegyszermentesen termelek, a leszedett gyümölcsöt, zöldséget nyugodt szívvel fogyasztjuk mosás nélkül is, semmi bajunk nem lesz tőle. A kertben sétálgatva akár egy uzsonna is megejthető, minden napra jut valami újabb csemege.

A kerti munkák ilyenkor nagyrészt a növények kordában tartásából, locsolásból, fűnyírásból állnak. Volt egy elképzelésem, miszerint a magaságyásban a paradicsomok között, a földön tököt, dinnyét ültetek, mivel ezek a talajon elterülnek, a paradicsom pedig felfelé törekszik. A komposzttal dúsított talajban a tök és a dinnye is remekül érzi magát, illetve megjelentek olyanok is, melyek a korábban komposztra került magokból kikeltek. Nem győzöm terelgetni a hosszú hajtásokat, fel is futnak mindenre, ki is növik az ágyásokat. Van olyan út két magaságyás között, melyet teljesen benőtt a tök, inkább körbe megyek, mivel már termés is lóg róla. Próbálom a hajtásokat visszametszeni, mivel elnyomják a kisebb növényeket, akár a paprikát is. Rengeteg virág van rajtuk, ha mindből termés lesz, töknagyhatalom leszünk.

A cukkinik is jól érzik magukat, külön ágyásban vannak, próbáljuk még zsengén megenni őket. A paradicsomról is lehet már szedni a beérett termést, az első szemek már szépen bepirosodtak, már amelyiknek piros lesz a termése. Paradicsomból kb. 24 féle van, változatos méretben, színben. Kellemes meglepetés lett egy uborka, mini kígyóuborka, Beth Alpha típusú. Egy külföldi nyaraláson vettem a magot, nem tudtam róla semmit, ezentúl minden évben termeszteni fogom. A paprikák is kezdik megmutatni magukat, az édes pepperoniból már savanyúság is készült, egy kis uborkával, zöldparadicsommal vegyesen.

A gyümölcsökről. Az idei évben elszántam magam, beszereztem egy befőzőautomatát. Voltak kétségeim, de már most úgy érzem, jó döntés volt. Év elején bemelegítésképpen narancslekvárt csináltam, a narancs nem a kertben termett. Ahogy elkezdődött a szezon, beindult a nagyüzemi lekvárfőzés. A kertben termett gyümölcsökből az alábbi lekvárok készültek: eper, eper-rebarbara, piros ribizli, fekete-fehér ribizli, josta, bodzavirág, josta-sárgabarack, sárgabarack több változatban, rebarbara citrommal, gyömbérrel. Nem a kertben termett, de jó áron volt a mangó, abból is nagyobb mennyiségű jam készült, nagyon finom lett. A szeder még csak most fog érni, szép termés mutatkozik, továbbá még sárgabarack is van a fán. A modern konyhai eszközök, technikák megkönnyítik a lekvárfőzést, de azért van vele dolog. Ennyi lekvár szerintem több évig elég lesz, ha jövőre is lesz sárgabarack, kérdés nélkül megy a cefrébe.

Persze nem csak a munka van a kertben, nagy melegekben jólesik egy hűsítő fürdőzés, egy kis szunya a fa alatt, függőszékben. Beszereztünk egy kis kerti asztalt két székkel, könnyen mozgatható, így mindig az éppen árnyékos helyen egy-egy reggeli, vagy vacsora a kertben történik. Hétvégi napokon akár még az ebéd is.

Az otthoni használatra szánt medence története nálunk kb. húsz évre nyúlik vissza. Elsőként a lányunknak vettünk egy kis műanyag pancsolót, melyet homokozónak árultak. Elég masszív műanyagból van, tökéletesen megfelel pancsolásra is. Ez még a mai napig megvan, sok más feladatra is lett már használva, a színe kicsit kifakult, egyébként majdnem olyan, mint újkorában.

Majd következtek a felfújható medencék, melyek mérete évente-kétévente növekedett. Többet egy sem bírt ki, vagy tönkrementek a használatban, vagy a tárolás során érte őket valami, pl. kirágták az egerek. Időközben a gyerekből gyerekek lettek, megnőtt az igény a még nagyobb medencére. Következtek a felfújható peremű, nagyobb méretű medencék. Ezekbe mérettől függően 5-8 m3 víz kellett, melyet a medencéhez tartozó papírszűrős szivattyúval lehetett tisztítani, illetve különféle vegyszereket is lehetett használni hozzá. Ezek sem voltak hosszú életűek, az UV sugárzás miatt volt olyan, melynek a pereme egy nyár alatt tönkrement, barna és töredezett lett. Normál esetben a felállítható, merevfalú medence következett volna, de másként alakult.

A felfújható peremű medencéket először beton szegélyek közé helyezett homokra, majd használt raklapokra tett szőnyegre állítottuk fel. Egyik sem volt tökéletes megoldás, pár éve készült egy 5x5 méteres betonozott placc, kerti szegéllyel körbevéve. Erre került a fólia, majd rá a medence. Ez már minőségi ugrás volt, normálisan ki lehetett szállni a kör alakú medence mellett fennmaradt betonra. A betonplacc mellé került egy saját készítésű kosárpalánk is, így szezonon kívül is használható volt a hely.

Ezidőtájt kezdtek elterjedni a medencefóliával létesített medencék. Mikor meguntam, hogy évente jelentősebb összegért kellett új medencét venni, komolyan elgondolkodtam rajta. Na persze csak a saját lehetőségeinkhez mérten, amit lehet, házilagos kivitelezésben. Jelentős mennyiségű gondolkodásra fordított idő, több verzió után megszületett A Terv. Egy szép nyári napon megkezdődött a kivitelezés is.

Adott volt az 5x5 méteres beton placc. Erre építettem fel a medencét, nem a földbe ástam. A szerkezete 20 cm. vastag zsalukő, vasalással, kibetonozva. Előző nap este az alsó sor zsalukövet pontosan leraktam, majd kisebb ékek segítségével vízszintbe hoztam az alsó sor tetejét. Kifúrtam előre a függőleges betonvasak helyét is az aljzatban. Másnap reggelre hozattam betont, megbeszélve előtte a fuvarossal, hogy a szükséges kb. 1,75 köbmétert két részletbe hozza majd ki, mivel egyedül csináltam, és nagyon durván meleg is volt. Erre sikerült elsőre másfél köbmétert kihozni, mivel annyi ráfért az autóra. Már akkor láttam, húzós napom lesz. Az első sor zsalukő feltöltése viszonylag gyorsan ment, mivel be voltak állítva a kövek, és  a függőleges vasak. Következett a vízszintes betonvasak behelyezése, majd a második sor zsalukő. Ezt követte még egy sor zsalukő, ennyi volt a tervezett magasság. Délután megérkezett a család többi tagja is, mindenki hordta a betont, amiben tudta. A végén így is úgy kellett szétverni a betont, éppen sikerült bedolgozni. Szerencsére elég lett a másfél köbméter. A kész szerkezet 5x3,5 méteres külméretű lett, a hátsó fala egy méterrel beljebb húzva. Magassága 72 centiméter, úszásra nyilván nem alkalmas.

Következett a belső felület glettelése, majd a fóliázás. Medencefóliát sikerült gyártótól beszereznem, elmentem érte a gyárba, így kb. negyedáron lett meg. Ráadásul "át is vertek" pozitív értelemben, mivel a 25 méteres tekercsen 30 méter fólia volt. A fólia bedolgozásához hívtam szakembereket, annak nem álltam neki. Fél nap alatt kész is lett, lehetett feltölteni a medencét. A peremére kerítés tetejére való műkő került, kívülről maradék lábazati színezővel lett behúzva. Mivel két helyről maradt, nem teljesen egyforma a színe, de ez szinte észre sem vehető. A medence mellett megmaradt, kb, másfél méter betonplaccra körbe szögvas szegély került, így le tudtam térkövezni ezt a kis sávot. A hátuljára, ahol beljebb húztam a hátsó falat, tettem fa szerkezetre műfüvet, alatta lehet tárolni minden egyéb dolgot. Ősszel kap egy egyszerű faszerkezetet a tetejére, melyre bitumenes hullámlemez kerül, így meg van oldva a lefedése is. Ha jól rakom újra össze, víz sem megy bele, nyár elején leszedem a tetőt kb. egy óra alatt, kitörölgetjük, és már töltjük is fel.

Sarkalatos pont a víz kezelése. Ebben a korábban a kerti tónál kifejlesztett technikát hívtam segítségül. A víz forgatását egy szennyvízszivattyú végzi, mely benyomja a vizet a medence fölé belógatott csődarabba. A cső alján egy kis rács tartja a vatelint, mely átszűri a vizet. Vegyszerként multitablettát használok, semmi mást. Lefedve nincs a medence, beleesik az eső is, meg minden egyéb, pl. falevelek, bogarak. Fürdés előtt a csövet kifordítom, mivel forgatható a tartója, szivattyút kiveszem, és egy kis merítőhálóval kiszedem a belepotyogott idegen dolgokat. Amikor már a medence alján keletkezik egy kis szilárdabb koszréteg, kiveszem a slag végét a csőből, kilógatom a medencéből, majd a szivattyú mozgatásával kiporszívózom a medence alját. Ezt a rendszert egy szóval tudom jellemezni: tökéletes. Egész nyáron ugyanaz a víz van benne, nem kell lecserélni, csak a párolgási, tisztítási veszteséget pótolni. Több éve működik, sosem zöldült be a vizem. Bekerülési költsége kemény tízezer forint volt.

Az élvezeti értékét növeli a mellette elhelyezett két napozóágy, valamint napernyő. Meleg napokon, munkából hazaérve, egy hideg itallal, tökéletes kikapcsolódást, felfrissülést ad. Indulok is fürdeni...

Viszonylag egyszerűnek tűnik. Vizet kell adni a növényeknek, azt kész. Jobban belegondolva, a téma felvet egy csomó kérdést. Azt tudom leírni, hogyan csinálom, nem állítom, nem létezik jobb módszer. Kezdetben, mikor még csak néhány kisebb ágyásom volt, a kerti csapról hordtam locsolókannában a vizet. A szép zöld kannában, melyet kb. 15 éve vettem a falusi gazdaboltban, a mai napig használatban van. Rá van írva: "Kis kert nagy öröm, ha velem öntözöl!" A rózsáját valamelyik kutya megrágta, kicsit erőltetni kell, hogy rámenjen a csőre. Tökéletes, meg a szívemhez nőtt.

Ahogy növekedett a művelésbe bevont terület, ez a módszer kezdett fárasztó lenni. Mint a környéken többen is, áttértem a slaggal locsolásra. Tudatlan voltam, csapvízzel locsoltam. Kutam nem volt, nem is lesz. A közelben egy szomszédasszony este mindig előkapta a slagot, mely a fúrt kútban lévő szivattyúra volt csatlakoztatva, és nekiállt locsolni. Szerintem a mai napig fel tudom idézni szegény növények jajveszékelését, mikor 30 fokban megkapták felülről a jéghideg vizet.

Az ágyások kialakításával párhuzamosan megint gondolkodni kezdtem, hogyan lehetne egyszerűsíteni a locsolást, illetve utánaolvastam a témának. Az hamar átjött, hogy a hideg csapvíz, vagy kútvíz nem igazán kellemes a növényeknek, valamint az esőztető öntözést sem mindenki szereti. Következő fokozat volt a korábban beszerzett, 1 köbméteres műanyag tartályba töltött vízzel való locsolás. Feltöltése csapvízzel történt, egy-két nap alatt a hőmérséklete teljesen jó lett, valamint a klór is nagyrészt eltűnt belőle (gondolom). A tartályból még mindig csak a kannával tudtam hordani a vizet.

Eztán jött a vödrös locsolórendszer. Ihlette a csepegtető öntözés, csak takarékosabb formában kellett megoldanom. Már nem használom, de a mai napig úgy gondolom, jó ötlet volt. Minden ágyásba került egy 16-20 literes festékes vödör, beszerzési költsége nulla. Erre a vödörre három-négy tömlőt csatlakoztattam, melyet kilyukasztottam, teljes hosszában több helyen. Eleinte felmelegített tűvel, majd vékony fúróval. A végét összeégettem, hogy csak a lyukakon folyjon ki a víz. Műszakilag megoldandó probléma volt a tömlők csatlakoztatása a vödörhöz. Lelki szemeim előtt mindenféle idomok lebegtek, melyek sok pénzbe kerültek volna. Majd jött az ihlet, a vödörre a slagnál kicsit vékonyabb lyukakat fúrtam, melybe beletuszkoltam a slagdarabot, így tökéletes lett. Az ágyásba helyezett vödröt slagról feltöltöttem csapvízzel, mely a csatlakoztatott tömlőkön keresztül kifolyt, átnedvesítve az ágyás talaját. Hosszabb ágyások mindkét végére került vödör, 2-2,5 méter volt az ideális távolság, melyet 3-4 slagdarabbal meg tudtam locsolni.

A magaságyások építésekor továbbra is a csepegtető öntözésben láttam a jövőt, az volt az álmom. Minden ágyásba került egy 50 mm. átmérőjű függőleges csődarab, hátha egyszer lesz csepegtető öntözésem. Addig is maradt a vödrös módszer, immár az egyre növekvő számú magaságyásokban. Mivel a faluban nincs szennyvízcsatorna, nem túl drága a csapvíz. Aztán egy szép napon már nem a csepegtető öntözés lett az álmom. Mivel a magaságyások jelentős részét többféle növénnyel, nem sorokba rendezve ültetem be, kiépítés előtt elvetettem. A rendszer lelke egy régi, jól bevált dolog lett: ciszternát építettem.

Kemény munka volt az elkészítése. A meglévő fészer köré került, L alakban. Ehhez a fészer (korábban tyúkól) mellett közvetlen ki kellett ásnom másfél méter mély gödröt. Ez is télen készült, félő volt, hogy az egész fészer beleesik a sokáig nyitva lévő gödörbe. Szerencsére ez nem történt meg, tavasszal zsalukőből felfalazásra került a ciszterna. A térfogat növelése, valamint a födém jelentős költsége miatt nem lett zárt, a talajszint fölé emeltem kb. 70 centivel. A zsalukő belülről vízálló vakolattal lett ellátva, az élekben, sarkokban speciális hálóval megerősítve. A térfogata 10,5 köbméter, ennyi víz fér bele. A benne lévő víz mennyiségét pontosan tudom, mivel egy méretre készült vízmércéről leolvasható. A melléképület, illetve két féltető csapadékvize van belevezetve. Túlfolyója nincs, ha csapadékos időszakban sok a víz benne, szivattyúval tudom kiemelni. Tél előtt is igyekszem a benne lévő víz mennyiségét minimálisra csökkenteni. A kitermelt földből további magaságyások készültek, nem veszett kárba.

Következett a locsolóhálózat kiépítése. Ehhez KPE csövet, valamint a hozzá való műanyag idomokat használtam. Könnyen lehet vele saját kezűleg is dolgozni, nem igényel szakembert. Munkadíjat amúgy sem szeretek fizetni, amit lehet, megcsinálok magam, vagy ismerősök, barátok be tudnak segíteni. Jelentős összegek meg tudnak maradni. A megtervezett rendszerbe öt helyre került csap, a felálló KPE csőre egyszerű golyós csapot szereltem. Erről az öt csapról a művelt kert teljes területét elérem. Egy házi vízmű biztosítja a nyomást a rendszerben, szintén nem a legdrágább. Ezt csak a locsolás idején kapcsolom be, ha télen nem felejtem el vízteleníteni, mind a mai napig az első működne. A szétfagyott műanyag alkatrészt egyszer sikerült meghegesztetni, másodszori hibánál cserélni kellett a vízművet. De ez az én hibám, nem a szivattyú volt rossz. Hogy a rendszer kiépítése jól sikerült-e, onnan tudható, hogy több nap múlva is megtartja-e nyomást, melyet a szivattyún lévő mérőóra jelez. Ha véletlen valahol szivárog, az sem nagy probléma, nincs állandóan használva. Mivel télen nincs rá szükség, elég volt kb. 25 centi mélyre tennem a csöveket. A vízmű szívó ágára szintén KPE cső került, a slagot összeszívná. A cső alján talpszelep, illetve szűrő van.

A locsolás menete abból áll, hogy bedugom a konnektorba a szivattyút, majd az egyik csapra csatlakoztatok egy táguló tömlőt, 15 méterest. A tömlő végén egy locsolópisztoly van, mellyel a növények tövéhez juttatom a szükséges vízmennyiséget. Ki mennyit kíván, annyit kap. A közelmúltban beszereztem egy locsolószárat, így még könnyebbé vált az öntözés.

Miért így csinálom? Műszakilag meg tudtam volna csinálni azt is, hogy minden ágyásba felállok a KPE csővel, majd onnan elosztva a csövet, az ágyások teljes felületét átnedvesítem. Kicsit több munkával, befektetéssel elég lett volna bekapcsolni a rendszert, és tette volna a dolgát. Azonban úgy gondolom, két-három naponta a ráfordított kb. egy órás munka megéri, mivel így kapcsolatban vagyok a növényeimmel, látom, ha valami egyéb probléma adódik. Egy komplett rendszernél hajlamos lennék a könnyű végét megfogni, bekapcsolni, majd a locsolás végén lekapcsolni, közben rá sem néznék a kertre. Nem minden növénynek azonos a vízigénye, illetve nem szükséges egyszerre meglocsolni az egész kertet. Ha csak reggel egy negyed órám van, annyit locsolok meg, ami belefér, este folytatom. A lényege, hogy szobahőmérsékletű esővízzel tudok locsolni, minden növényt az igénye szerint. Nagy melegekben a ciszternában kissé megbüdösödik a víz, de ettől még használható marad. Ha úgy alakul, ketten egyszerre is tudunk locsolni, csapatépítésnek is kiváló.

Egy kis háztáji kertben is gazdag állatvilág találhat otthonra, ez természetesen függ a kertünk tágabb környezetétől is. Esetünkben egy faluban, két lakóutca által határolt területen fekszik a kert, gyakorlatilag egy nagy, zárt földterületen. Nem jelennek meg az erdők, mezők lakói, de ha figyelmesek vagyunk, sokféle élőlénnyel találkozhatunk.

Elsőnek a madarak. Ornitológiában nem vagyok jártas, hangjuk, kinézetük alapján csak néhány madarat ismerek fel. A verebek, rigók, cinkék nagyobb létszámban vannak jelen. Gyakran találkozni galambokkal is, fakopáncs is járt már a fákon, baglyot is láttunk estefelé. A környező, nem művelt telkeken gólya is járt már, illetve egyszer a kertben tartózkodásunk alatt mellettünk csapott le egy héja is, hirtelen elég ijesztő volt. Korán reggel, valamint késő este jelentős hangzavar van a madarak miatt, annyiféle különböző hangot hallani, biztosan jóval többféle madár tanyázik a környéken. Ha türelmesen, csendben ülünk a kerti tónál, egészen a közelünkbe merészkednek, a vízhez járnak inni. Felmerült bennem a gyanú, a tóból nem csak párolog a víz a nagy melegben, megisszák. Mivel falusi a környezet, a közelben sok baromfi is van, reggelente a kakasok is beszállnak a hangoskodásba. Tavasszal meglepve észleltem, hogy a fáskamrában, a falra akasztott műanyag csődarabban a madarak raktak egy kis fészket, már kismadarak is voltak benne. A fáskamrának is van ajtaja, csak alul van kivágva egy nyílás, hogy a kutyák is be tudjanak járni, valószínűleg azon keresztül költözködtek be.

Sötétedéskor jópár denevér is útra kel, a közeli pajták, melléképületek padlásán tanyáznak, senki nem háborgatja őket.

Az emlősöket két kutyánk képviseli, bár ők ritkábban vannak a kertbe engedve, az udvar az övék, melytől egy deszka kerítés választja el a kertet. Panaszra nincs okuk, az udvaron szabadon vannak, elég nagy a területük. Átutazóban macskák szoktak még megjelenni, ha látom, elzavarom őket, a magaságyást alomnak használják, illetve gyanúsak az aranyhalak néhol csökkenő számának alakításában is. Néha az udvarba is betéved egy-egy macska, ha a kutyák résen vannak (márpedig általában igen), áshatom el őket a kert végében. Nagyobb állatokból sincs hiány, egyik szomszédban két birka tartja karban a zöldfelületet, halkan dolgoznak, másikban tehéntartással foglalkoznak, 10-15 jószág szokott náluk lenni. Szerencsére a tehenek alatt felgyülemlő trágyát ritkán szedik ki, így nincs tőle állandóan büdös. Állítólag a legyek száma növekszik meg miattuk, ezt teljesen megerősíteni nem tudom, a tehenek érkezése előtt sem számoltam meg, hány légy van. Egy dolog miatt még jól is jönnek a bocik, a komposzt átforgatásakor mindig kérek 2-3 köbméter tehéntrágyát, melyet beleteszek a komposztba.

Főleg ősszel érzékelhető, hogy van sündisznó, ha véletlen az udvarba téved, a kutyák azonnal jelzik. Abba nem hagyják az ugatást, míg ki nem megyek, hátravinni a sünit. Ilyenkor jellegzetesen ugatnak, éjjel is megismerni a hangjukból, hogy sünt találtak. Több gyíkot is szoktam látni, van belőlük zöld és barna is. Kb. két hete fűnyíráskor véletlen egy szegény gyíknak levágtam a damilossal a farkát. Minap meglepve láttam ugyanazt a gyíkot, a farka még csak kis mértékben nőtt vissza. Örömmel töltött el, hogy nem esett baja.

Külön kis élővilág alakult ki a kerti tónál. Aranyhalakat, kagylókat mi telepítettünk bele, a halak évről-évre szaporodnak, persze néha fogyatkoznak is. Pár éve, egy hidegebb tél után a tavaszi olvadáskor ötven darab hal hassal felfelé került elő. A tó vize nem teljesen átlátszó, a mélyebb részére nem látunk le, a megmaradt kagylók ott élhetnek. A tó vize rengeteg kisebb-nagyobb állatot vonz, főleg a nyári nagy melegekben. Egyszer fordult elő, hogy siklókat találtunk benne, ezeket megfogtuk, vödörben a közeli horgásztóhoz vittük, majd elengedtük őket.

A tóhoz kaptuk a békákat is. Alapból a békák nem a tóban élnek, vízre csak a szaporodásukhoz van szükségük. Elég markáns a jelenlétük, legalábbis a hangjukat hallatják. Ha a tóhoz közeledünk, hallani a csobbanásokat, ahogy a vízbe ugrálnak. Békából is többféle van, a petéjük sem egyforma. Elsőnek olyant találtunk a tó vizében, mely leginkább üvegtésztára hasonlított, hosszú, átlátszó volt, tele kis pöttyökkel. Ezekből a fekete pöttyökből aztán ebihalak lettek, melyek jellemzően a tó szélén tartózkodtak. Idén a lerakott peték gömb alakba álltak össze, kisebb labda nagyságban. Itt egy kicsit rásegítettem a természetes kontraszelekcióra, kiszedtem a két nagy telepet a vízből. Hogy hová tűnnek a kisbékák, nem tudom, de a tóban nincsenek, nekem gyanús, hogy a földben lévő kisebb lyukakban laknak. Ezekből a lyukakból elég sok lett a kertben, még a magaságyásokban is vannak.

A tónál sok szitakötőt is látni, a tavi növények között érzik jól magukat. Meglepő felfedezés volt, hogy a szitakötők vedlenek, gyűjtöttünk is egy-két darabot a ledobott "bőrükből", teljesen olyan maradt a formája, mint a rovarnak.

Rovarokból, bogarakból is sokféle van, van közöttük jócskán káros is. Burgonyából túl sokat nem termesztek, a csíkos krumplibogarakat kézzel összegyűjtöm. Szintén így próbáltam védekezni a poloskák ellen is, vagyis inkább gyéríteni a számukat. Egy régi befőttesüveget megtöltök félig vízzel, ebbe piszkálom őket bele, elsősorban a paradicsomról. Úszni még nem tudnak, egy-két nap alatt teljesen lenyugszanak a vízben. A növényházban, a tető csúcsában rengeteg rovar, bogár össze tud gyűlni, nem tudnak kimenni a fólia alól. Szinte folyamatosan donganak, zümmögnek, némelyiknek egészen ijesztő mérete, kinézete van. Nem piszkálom őket, majd kitalálnak az ajtón, ahol bejöttek. Vagy a szintén betévedő madarak lakmároznak belőlük.

Másik, nagyobb számban előforduló rovar a májusi cserebogár. Bár az idén már április elején megjelentek. Az egyik kutya megeszi, amit meg tud fogni, számukat leghatékonyabban hernyó korukban tudom gyéríteni, pl. a komposzt átrostálásakor sok előkerül.

Látványos még a levéltetvek, illetve hangyák jelenléte is. A kettő szinte mindig együtt jár, ahol sok a hangya, ott a levéltetű is. Nem minden évben egyformán van belőlük, hol több, hol kevesebb. A fákról a levéltetveket erősebb vízsugárral le lehet veretni, nem túl szapora munka. A hangyák túlszaporodás esetén kapnak egy kis porcukorral kevert boraxot. A borax nem méreg, gyógyszeralapanyag (már amennyire a gyógyszer nem méreg). A cukor miatt a hangyák megeszik, majd a bolyban elpusztulnak, ahol megeszi őket a többi hangya, így azok is. Néha látványosan csökken a számuk a keveréktől. Teljesen nem fogynak el, ez nem is célom. A tavirózsa levelein is szokott levéltetű lenni, azokat vízsugárral belemosom a tó vizébe, a halaknak csemege.

Vannak még a vakondok. A magaságyások alá tettem csibedrótot, ott nem szoktak feljönni. Fűnyírás előtt átnézem az ősgyepet, ahol van nyomuk, elgereblyézem, vagy lapáttal összeszedem a földet. Inkább bosszantó a munkálkodásuk, mint káros. Láttam egy angol nyelvű videót, ahol a vakondjáratokba Juicy Fruit rágót tettek, állítólag azt megeszik, és elpusztulnak tőle. Ilyen drasztikus megoldással még nem próbálkoztam, de azért jó ezt tudni.

Sajnos mindig akad egér, patkány is, ezek a közeli, rendezetlen területekről, állattartások miatt is megjelennek. A vándorpatkány állítólag megeszi az egereket, a kettő nem marad meg együtt. Nem tudom, melyiknek örüljek jobban, hogy nincs egér, vagy hogy csak patkány van. Egy falusi bölcs mondás szerint nekem csak egy beteg egerem van, a többi látogatóba jár csak hozzá. Ettől sem lesznek kevesebben, marad a csapda, ragasztó. Mérget nem használok, az elhullott állatokhoz a kutyák is hozzáférhetnek, annyit meg nem ér.

Majdnem megfeledkeztem a pillangókról. Többféle is előfordul belőlük, szép színesek, többet nem tudok róluk. Ha türelmesek vagyunk, az ujjunkra is rátelepszenek, nem harapnak meg.

Májusban a zöld szín átveszi az uralmat a kertben, de már néhol egy kis piros, kék, sárga folt is mutatkozik, jelezve, hogy teremni, virágozni kezdenek a növényeink. Idén ebben a hónapban a bodza és az eső illata maradt meg leginkább emlékezetemben. Egyre többféle termést tudunk betakarítani, többek között saláta, retek, korai meggy, rebarbara, fűszernövények, mézbogyó, földieper (szamóca) kerülnek a konyhába, friss fogyasztásra vagy feldolgozásra. Kedvenc időtöltésem kora reggel sétát tenni a kertben, érezni, hallgatni, ahogy ébred a természet. A madarak hangját, békák kuruttyolását, méhek zümmögését nem tudom visszaadni, inkább csak képeket teszek fel, komment nélkül.

A fűszernövények feldobják a veteményest, a kertet, legyenek külön helyre ültetve, pl fűszerspirálba, vagy elszórtan az ágyásokban. Az utóbbi megoldást választottam, a magaságyásokba teszem őket, vegyesen mindenféle növénnyel. Felsorolás jelleggel leírom, miket és hogyan termesztek, hogyan takarítom be és dolgozom fel őket, mire tudom felhasználni.

- Bazsalikom: az egyik legkönnyebben termeszthető fűszernövény, több fajtája is könnyen elérhető, pl. fahéj illatú, citrom illatú, vörös levelű... Magvetés a palánták vetésével egy időben (március), a mag fényre csírázik, az ültetőközeg tetejére kell szórni. Biztonság kedvéért több magot kb. 1 cm. mélyre is szoktam tenni, ugyanabba a cserépbe. Bőven van a tasakban. Lehet közvetlen a helyére is vetni, ilyenkor oda kell figyelni, hogy egy erősebb vízsugárral történő locsolás ne mossa el a magokat. Vetettem már a szabadban vödörbe is, sikerrel. Kiültetés után sok igénye nincs, néha locsolni kell, bírja a teljes napfényt is. Volt már olyan nagy növényem is, melyet karóhoz kellett kötöznöm, hogy ne dőljön el. Leszedni virágzás előtt, ha elmarad, utána szoktam. Egy évben többször is kihajt, ha a tövét a földben hagyjuk. Szedés után szárítom, csokorba kötve, fejjel lefelé lógatva. Ha jól sikerül, egy növény egy csokor, nem tudok többet egybekötni a mérete miatt. Tapasztalatom szerint a szárításnál arra kell figyelni, hogy ne érje közvetlen napfény, mert megbarnul, nem marad zöld. Mikor a fóliás növényházban szárítottam, barna lett, benn a nyári konyhában zöld maradt.

Néhány hét alatt teljesen megszárad, tárolni kétféleképpen szoktam: leveleket a szárról leszedve üvegbe, vagy lemorzsolás után kávédarálóval ledarálva, szintén üvegben. Ha a leveleket tároljuk, célszerű csak a felhasználás előtt összemorzsolni, intenzívebb lesz az íze. A ledaráltnak fantasztikus illata van, lezárt üvegben, időnként kinyitva is legalább egy évig megőrzi. Ha virágos állapotban szedtük le, a virágokat is nyugodtan ledarálhatjuk, csak a szárát nem szoktam. Jól passzol olaszos ételekbe, tésztaszószokhoz pl. Házi sütésű péksüteményekbe (pl. gluténmentes) is használható.

- Oregánó (szurokfű): ebből már többet vessünk, mint amennyi növényt szeretnénk, nem kel olyan jól, mint a bazsalikom. Vetés hasonlóan, magok takarva, illetve a felszínre is. Ez is többször terem, illetve át is telel, ha a szaporítóképletét a földben hagyjuk. Locsolás, betakarítás mint a bazsalikomnál, az átteleltek korábban szedhetők, már májusban. Szárításnál ezt nem szoktam felkötni, sokkal kuszább bokra van, papírtálcán vagy műanyag rekeszben szárítom a nyári konyhában. Papírtálcából kizárólag az a jó, melyen sörösdobozok voltak, ebből nem engedek. Persze felhasználás előtt a söröket el kell fogyasztani, hogy legyen helye az oregánónak. Ha nem szárad meg eléggé, nem tudom lemorzsolni a leveleket, néhány órára beteszem az aszalóba. Ledarálva, üvegben tárolom, szintén olaszos ételekhez használom fel.

- Kakukkfű: ez szintén nehezen kel, idén egy sem kelt ki, szerencsére van olyan, ami áttelelt. Sok nem kell belőle, két-három bokorról rengeteg fűszer lesz. Vetés, szedés mint az előzőekben, szárítása szintén papírtálcán. Ennek a morzsolása a legmacerásabb, rengeteg kicsi levele van. Eddig mindig lemorzsoltam a száráról, szerintem akkor sem lesz baj, ha a szárával együtt darálom le. Ha tudjuk tárolni, télen is ráérünk lemorzsolni. A kakukkfüvet nem csak olaszos kajákba használom, a pörköltbe is szoktam tenni. A javasolt felhasználási arány pl. tésztaszószba: 3 rész bazsalikom, 2 rész oregánó, 1 rész kakukkfű.

- Borsikafű alias csombor: magja nagyobb, 1-2 cm. mélyre kell vetni, több magot is egy cserépbe, ez is nehezen kel. Betakarítás után szintén szárítom, levelét teszem el üvegbe. Általában levesekbe, húsételekhez javasolt, próbáltam már savanyú uborkához is, azóta mindig teszek hozzá, jó ízt ad neki.

- Édeskömény: nem a gumós változata. A növény nagyon hasonlít a kaporhoz, ránézésre könnyen összekeverhető vele. Ezt savanyúsághoz használom, kapor helyett is jó, a borsikafűvel együtt eltett savanyúságnak nagyon kellemes ízt ad. Aki szereti a teát, annak is jó.

- Kapor: ha nincs a kertedben, elég egyszer vetni, utána mindig lesz. Kelés után a répához hasonlít a kis növény, társítani is jó vele. Szokásos felhasználása savanyúsághoz, tökfőzelékhez, kaporszószhoz. Szárítva szintén tartósítható.

- Majoranna: apró magjai miatt vetése a bazsalikomhoz hasonlóan. A kifejlett növény hasonlít az oregánóhoz, ha másképp nem, illat alapján megkülönböztethető. Szintén tálcában szárítom, morzsolás után ledarálom, üvegben tárolom. Húsételekhez, pörköltekhez kiváló.

- Sáfrányos szeklice: pórsáfrány. Magja nagyobb, jó arányban ki is kel. Ennek a sárga virágját használjuk, mikor virágzik, levágjuk, majd szárítjuk. Nem darálom, a virágot többfelé, szálakra szedve tárolom. Főként a húslevesnek ad szép, mélysárga színt, nem annyira az íze a jellegzetes.

- Zsálya: szintén magról vetve, jó arányban kikel. Ennek is a szárított leveleit tárolom üvegben, nem darálom le. Májból készült ételek jellegzetes fűszere.

- Metélőhagyma, snidling: ezt könnyebb meglévő növényről szaporítani, akár tőosztással is, vagy a boltban vásárolva. Általában a boltban vásárolt fűszernövények nem bírják az átültetést, nem maradnak meg, a snidlinggel nincs ilyen probléma. Folyamatosan vágható ollóval is, nem kell egyszerre levágni az egészet. Ha nem tudjuk felhasználni időben, szép lila virágokat hoz. Ilyenkor le kell vágni, komposztra dobni, újra fog hajtani. Nálunk egy vásárolt példány több éve jól elvan az eperágyás sarkában, nem is kell több belőle. Legjobb a zsíros kenyérre, hideg fröccsel.

 Rozmaring: biztosabb, ha másik növényről szaporítjuk. Magról sokára és nehezen kel. Szép nagy bokrot nevel, több éven át megmarad. Nagyon hideg télen fagyott ki két bokrom is, legközelebb nagyobb cserépbe teszem, télre beviszem a fűtetlen fóliába, hátha ott tovább bírja. Szintén a szárított levelét tároljuk, egybe szoktam beletenni a leveleket az ételbe.

- Menta: ez gyökérről is jól szaporítható, figyelni kell, hová ülteti a kertész, nagyon gyorsan szaporodik, nehezen irtható ki. Legjobb valamilyen elkülönített helyet, vagy cserepet találni neki. Sima vízhez adva citromfűvel, remek frissitő ital készíthető belőle, koktélokhoz is passzol.

- Tárkony, lestyán, kapribogyó: ezen fűszerek esetében a sikerélmény elkerült, bárhogy is próbálkoztam, még kikelni sem akartak.

Persze sokkal több fűszer létezik, nálam jellemzően a fentiek kerülnek termesztésre. Mindegyikből elég néhány bokor, bőven lesz belőle fűszerünk. Karácsonyi ajándéknak is tökéletes a kis üvegbe zárt, ledarált fűszernövény. Természetesen szezonban frissen is fel lehet őket használni, sokkal finomabbak, mint a boltban vásárolt, zacskós fűszerek. Néhány friss bazsalikomlevél a paradicsomleveshez, eperkrémleveshez...

Palántánk kétféleképpen lehet: vásárolunk, vagy magunk nevelünk. Esetleg kapunk valakitől, akinek sok lett (néhány ismerősöm, családtagom így járt). Minden esetben elérkezik az ünnepélyes pillanat, mikor a palántákat útjára kell engednünk, ki kell ültetni őket a szabadföldbe, vagy a fólia alá.

Esetemben a palántákat magam neveltem, magról vetettem el őket. Kiültetés előtt a palántákat szoktatni kell a szabad levegőhöz, én ezt a növényház ajtajainak időszakos kinyitásával tudom megtenni, nem kell őket ki-be hordani. Már-már hagyománnyá vált az elmúlt években, hogy a palántákat május 1-én ültetjük ki. Idén a palántanevelést jókor elkezdtem, így már április végén többféle palánta is bőven elérte a szükséges méretet, talán túl is lépte. Ezt érzékelve, április végén, 27-28-án többet is kiültettem, főleg paradicsomot, káposztát, mángoldot, okrát. Majd látva az időjárás előrejelzést, úgy döntöttem, megvárom a jobb időt, ellesznek addig a helyükön a kis növénykék. Ha minden jól megy, mai napon (május 08. szerda) tudom majd folytatni a kiültetést. Kell is, mert néhány paradicsom már 70 cm. magas, vastag szárral, sok virággal. A kis 9x9-es cserépben alig állnak meg, félő, hogy el fognak dőlni cserepestől. A nagyobbakat már kacsozni is kellett, kiültetés előtt.

Maga az ültetési szertartás az alábbiak szerint zajlik, paradicsom esetében főleg: a már korábban előkészített magaságyáshoz kiviszek egyszerre 4-6 palántát egy kis ládában. A korábban előkészített azt jelenti, hogy a talajba bedolgoztam egy réteg komposztot, elgereblyéztem, majd letakartam a talajt geotextíliával. A geotextilen kb. 10x10 cm-es lyukakat vágtam a palántáknak. Egy kivágásnál kiszedem ültetőlapáttal a földet, paradicsom esetében majd' 25 cm. mélységű gödröt ások. A gödör aljára komposzt kerül bőségesen, illetve idén teszek bele egy kis por alakú meszet is, a kalcium miatt. Ezután a palántáról leszedem az alsó 3-4 levelet, kiszedem a cserépből, a tőzeget már szépen átszövi a gyökérzet, könnyen kijön.

Beleteszem a gödörbe, közvetlen a komposztra. A paradicsom szereti, ha mélyebbre kerül, a letépett levelek helyén is gyökeret fog fejleszteni. A palántát úgy rakom  gödörbe, hogy nekiszorítom az egyik sarkának, így két oldala is a földdel szorosan érintkezik. A kiszedett földdel elkezdem betemetni, a visszarakott földet kézzel jól megtömködöm, hogy minden oldalról földdel érintkezzen a palánta. Az ültetőgödörbe bőven engedek vizet, hogy a földet belemossa a palánta tápkockája, illetve a termőtalaj közé.

Visszatemetem talajszintig, majd a tő körül körbe lenyomom a földet, egy kis mélyedést kialakítva körülötte, így a locsolásnál jobban ott marad a víz a palánta tövénél. A paradicsomoknál mindjárt az ültetésnél kialakítom a támasztékot is. Ez kétféleképpen történik, egyik esetben minden tő kap külön egy karót, már egyből egy jó magasat (kb. 1,5-1,8 méter álljon ki a földből), így ez élete végéig kitart. Ha valamelyik fajtáról tudom, hogy kisebb marad, pl. San Marzano, oda elég a kisebb karó is. Ültetés után hozzá is kötözöm a karóhoz, a palánta nagyságától függően egy vagy két helyen.

Másik módszer, hogy a növényeket sorba ültetjük, a sor két végére nagyobb karót leverünk, majd madzagot húzunk ki a karók között. Ehhez a kihúzott madzaghoz kötjük a növényeket, ahogy fejlődnek, újabb sor madzagot kötünk a karók közé. Így az egyedileg karózott növényekkel ellentétben (ahol az egy függőleges karóhoz kell kötni a növényt), több szálon is nevelhetjük a paradicsomot, melyeket egymás mellett vezetünk. A kötözésnél figyelni kell arra, ne túl szorosan kössünk, később vastagodni fog a növény töve. Nyolcas alakban megtekert madzaggal kötözök, eddig bevált ez a módszer.

A kiültetés mindig megviseli a palántákat, kell nekik egy kis idő, míg észhez térnek. Mivel már korábban szétültettem azokat a növényeket, melyekből több is kikelt egy cserépben, szemmel láthatóan jobban viselték a kiültetést, mint tavaly, amikor úgy téptem szét a kifejlett palánták gyökerét.

Áprilisban talán még több a tennivaló a kertben, mint márciusban. A kert kezd hasonlítani egy kertre, nem csupán üres ágyásokból, kopár növényekből áll. A szabadban márciusban elvetett magok nagy része áprilisban már kikelt. Ez nem csak a magokra igaz, hanem a gyomnövényekre is, függetlenül a soroktól, egységesen zöldülnek az ágyások.

Egyik ágyásba sárgarépa és dughagyma került, szépen ki is keltek. Ki kellett gazolnom az ágyást, mivel itt még nincs talajtakarás. Az ilyen ágyásokba mindig a répa mellé hagyma is kerül, bírják egymás társaságát. Külön talajtakarást nem kapnak, a sűrűbb sorköz miatt a megnövő sárgarépa levelek betakarják a talajt, elnyomva a gyomnövényeket. Az ágyás mérete 1,5x2,5 méter, ezt pontosan 22 percig tartott kigazolnom. Előtte - utána:

Szépen fejlődött a borsó is, valamint a retek, pak choi, spenót, tépősaláta, bár a saláta szabadföldben elég sokára kel ki tapasztalatom szerint. Vetettem tűzbabot is. Szinte minden nap sétálok a kertben, akkor is, ha semmit nem csinálok. Egyik nap még nyoma sem volt a babnak, másnap kb. 2 cm-es volt, a teljes sor hirtelen kikelt. Ami még nem lett tökéletes, az a magról vetett hagyma, illetve az egyik fajta répa (Berlicum, Franchi mag). Az eper is nekilódult, rengeteg virág volt - van rajta. (Spoiler: május 1-én már volt érett eper, 1 szem.)

Az árnyékban lévő virágágyás is beindult, tulipánok után kékbe öltözött:

Sikerült egy elég beszédes fotót készítenem, az erős szél miatt a geotextillel takart egyik ágyáson feljött a takarás, remekül látszik, hogy nézne ki az ágyás talajtakarás nélkül (a kivágott helyekre kerülnek majd a palánták):

Áprilisban már lehet élvezni az első terméseket is. Szedhető a rebarbara szára, ebből idén eddig krémleves készült, még fog is, illetve tervezem rebarbarás eperlekvár főzését is. Tavaly ősszel földbe került a maradék dughagyma is, melyet most tudtam kiszedni, nagyon finom lett. Szintén áttelelt pár ősszel elvetett tépősaláta (Franchi egyenlített a répa miatt), valamint pár fejessaláta is.

A növényházban is zajlik az élet. Kikerült a fűtött palántanevelőből az első adag palánta, edzésképpen a növényházban lévő polcokra. A paradicsom miatt ismét nem kell szégyenkeznem, bár a paprika, padlizsán, szárzeller, káposzta, mángold is szépen kikelt, fejlődött. A paradicsom hónap végére már virágzott, egyes példányok elérték a 70 cm-es magasságot is. Nem azért, mert megnyúlottak, szép vastag száruk lett. (A palántadőlést meg kell néznem a lexikonban, ilyet még nem tapasztaltam.)

Hónap végére már kel a második ütem palánta is, további paradicsomok mellett cukkinik, tökök, virágmagok, fűszernövények kerültek elvetésre. Az április végi meleg idő újabb beavatkozást kívánt. A palánták locsolását alulról itatással csinálom, két műanyag ládában 2-3 nap alatt sorra került az összes, palántanevelőből kitelepített palánta. A meleg időben hirtelen szinte egyszerre lett szomjas mindegyik, egy-kettő már kezdett lekonyulni is. Egyébként onnan tudható, mikor szárad a talaj, hogy milyen nehezek a cserepek. Elő kellett szednem az összes tálcámat, vettem újakat is, hogy mindent egyszerre vízzel tudjak ellátni. Mikor már ilyen nagyok a palánták, nem árt nekik egy kis plusz tápanyag is, ezt a locsolóvízben feloldott Volldüngerrel kapják meg. Eddig még nem panaszkodtak, hogy rosszul menne soruk.

Kertépítés terén elkészült a sok időt elvett kerti út is, térkövestől, bevibrálással, kétszeri besöpréssel együtt. Sikerült átrostálnom az összes komposztot, ráhordtam az ágyások tetejére, majd ásóvillával bedolgoztam kissé a talaj felső rétegébe. Bőven maradt a későbbi ültetésekhez, komposzttea készítéséhez is.

Mivel a kert a házunkkal azonos telken helyezkedik el, a szükséges közművek a telken belül rendelkezésre álltak, csak kicsit messze. Elsőnek az áramot vittem hátra a kertbe. Kiindulási pont a melléképület volt, mely legközelebb van a kerthez. A gerincvezeték a melléképülettől pergolán, féltetőn lett vezetve, majd a kertbe lépve föld alá került. A melléképületnél egy biztosíték került beépítésre, így egy mozdulattal áramtalanítható a teljes kerti hálózat. A meglévő fészer (korábban tyúkól) falára került egy "kapcsolótábla" (nem teljesen szabványos), innen lett továbbvezetve földkábelben.

A kapcsolótáblán helyet kapott egy dugalj, egy kapcsoló a fészer falán lévő lámpának, valamint még egy kapcsoló, mellyel a további hálózat külön áramtalanítható. Továbbhaladva készült egy kiállás a medence vízforgató szivattyújának, a kerti tónál a világításnak és a szivattyúnak, illetve a hátsó kerítésnél egy dugaljnak.

A földmunkát, védőcsövezést, vezeték behúzását magam végeztem, a bekötéseket nem vállaltam, azt szakemberre bíztam. A földkábel 30-40 cm. mélyre került, felette maradék műanyag fóliából jelölővel, mely már hasznos szolgálatot tett. Nem, később nem fogsz rá pontosan emlékezni, hol a kábel, bármennyire is egyértelmű a fektetésnél. Az átgondoltan kiépített hálózat sokszor segített, a legritkább esetekben kell hosszabbítót használnom. A növényház később készült el, ez a fészertől két méterre van, így adta magát, hogy kis munkával oda is be tudtam vezetni az áramot.

Következett a víz. Az ivóvizet a melléképület előtt lévő vízvezetékről tudtam hátravinni, ide került beépítésre a téli elzáró csap is. Itt annyi könnyebbségem volt, hogy a földmunkában egy barátom besegített egy kis árokásó géppel, ehhez a kert és az első udvar közötti kerítést meg kellett bontanom. A visszatemetés kézi munka volt, a fektetési mélység a fagyhatár alá, minimum 80 cm-re került. Két kiállás készült, egy a fészer oldalánál, egy a hátsó kertet elválasztó kerítésnél. Első időben a kiálló KPE csőre szerelt kerti csapok biztosították a vizet, a későbbiekben sikerült beszereznem két kerti kutat.

A locsolás (erről külön bejegyzést tervezek) fejlődése során kiépítettem egy locsoló hálózatot is, mely a ciszternától indul. A hálózaton öt helyen van kerti csap, melyekről a hátsó kert locsolását is meg tudom oldani. A teljes hálózat kiépítését saját kezűleg csináltam, KPE csövet, valamint idomokat használva nem volt bonyolult feladat.

Erősen javasolt a földbe fektetett csövekről, vezetékekről egy rajz készítése, fix pontokhoz méretezve a vezetékek helyét, fektetési mélységét. Elméletben vagyok ilyen okos, ezt a rajzot nem készítettem el, megpróbálom utólag pótolni. Hasznos dolog a később végzett földmunkák esetében.

Az infrastruktúrához tartoznak az utak is. Elsőnek a magaságyások közötti utakat burkoltam a korábban ágyásszegélynek használt bontott téglákkal. Tükröt ástam az ágyások között, majd homokba fektetve leraktam a téglákat, homokos földdel fugáztam őket. Ez a megoldás időnként beavatkozást igényel, a fugákban kijön a gaz.

Nemrég készültem el a kerti főút térkövezésével, a kezdéstől közel két év telt el a befejezésig. Nem sikerült rosszul, sokat dobott a kert megjelenésén. Előtte ez füves volt, a gyakran használt részeken még a fű sem maradt meg.

Nem látványos, de fontos, gyakran használt elem a Gödör. Nevéhez hűen egy földbe ásott, 1-1,5 méter mély, 2-3 négyzetméter alapterületű gödörről van szó. Ebbe kerül minden olyan hulladék, melyet nem komposztálok, illetve a kukába sem teszem. Többek között ételmaradék, macskaalom, kutyaszar, fahamu, fenyőágak stb...  A Gödör kb. három év alatt megtelik, ilyenkor másikat ások, az előzőt betemetem a kikerülő föld egy részével. Néhány év alatt a betemetett cucc átalakul talajjá, azonban folyamatosan süllyed is, időnként fel kell tölteni a tetejét. Most ásom a következőt, erre már egy léckeretet is tervezek, hogy fedett legyen, ha hátraengedem a kutyákat, ne abban turkáljanak.

A zöldborsó termesztése általában sikeres szokott lenni, első ránézésre nem tűnik túl bonyolultnak. A talajjal szemben nem igényes, teljesen átlagos kerti talajban is fejlődik. Külön tápoldatozást sem igényel. A borsó nitrogéngyűjtő növény, a gyökerében halmozza fel ezt az anyagot. Tapasztalatom szerint a félárnyékot jobban viseli, mint a tűző napot, nem csak az öntözés miatt. Az elmúlt évben a már május elején is erős napsugárzás hatására sok helyen szinte egyáltalán nem termett, tönkrement a növény.

Az idei évben március 15-én vetettem el a borsót, szabadban, magaságyásba. Két fajtát vetettem, egy korait és egy későit. A termés időszakát még szakaszos vetéssel lehet kibővíteni. Április elején, kb. három hét után kezdett el kelni. Jelenleg még nem virágzik, arra még várni kell.

Korábban nem igazán foglalkoztam a tőtávolsággal, bőven volt a zacskóban mag, jó sűrűre vetettem. Mivel a borsómagok kb. 90%-a biztosan kikel, sűrű sorok lettek belőlük. Nem is egyeltem ki őket, ki hallott már olyat, hogy egyelni kell a borsót? Két-három éve odafigyelek a javasolt tőtávolságra, ezt már  vetésnél betartom. A 2-3 centi mély barázdába 5 centiméterenként vetem a magokat. Készítettem ehhez egy segédeszközt is, egy lécre fúrtam ilyen távolságra lyukakat, a lécet a barázdába tettem, majd minden lyukba egy szem borsót. Később rájöttem, hogy a kb. 5 cm távolságot szemmértékkel is tudom tartani, így már a léc sem szükséges. A magokat földdel betakarom, ügyelve rá, hogy ne maradjon a talaj tetején mag, mivel azt a madarak megtalálják, és ha már arra járnak, képesek a többit is kikaparni a föld alól.

A késői borsó nem tökéletesen kelt, több szem is beragadt, igaz a mag is régebbi volt. A koraiból szinte mind kikelt, ezért az üresen maradt helyekre kézzel ledugtam a korai magból újabb szemeket. Ezek is kikeltek, előbb-utóbb beérik a többit, így a késői állomány is egységes lesz.

Egyre több helyen látni, olvasni, hogy a borsónak - mivel kúszó növény - támasztékra van szüksége. Eleinte a sorok végére leütött karókra feszítettem madzagot, két-három sor magasságban. Nem igazán voltam elégedett az eredménnyel, mással próbálkoztam. Az építőiparban használatos HD hálót alkalmazom növényfuttatónak. Egy táblát félbevágtam széltébe és hosszába is, így lett négy darab, 2,5X1,2 méteres darabom.

Már az ültetésnél a sor elé vagy mögé kb. 10 centi távolságra leütök két karót, ehhez rögzítem a hálót. Hogy a sor melyik oldalára kerül, azt befolyásolja az uralkodó szélirány is, inkább a rácsra nyomja a növényt, mint letépni próbálja róla. Erről a távolságról a borsó magától megtalálja a kapaszkodót, nem is kell kézzel rásegíteni, sem később igazgatni. Max. két sort teszek egymás mögé, a másodikról az első sor HD hálóján lévő lyukak között átnyúlva tudom csak leszedni a termést.

A sorközök fűnyesedékkel történő takarását kifejezetten szereti a növény. Locsoláskor csak a tövét locsolom, ha takarva van, akkor a fűnyesedéken keresztül. Amennyiben a letermett borsó helyén nem zavaró, a gyökerét célszerű bennhagyni a talajban, így leadja az élete során összegyűjtött nitrogént. A borsószalma kiváló alapanyag a komposzthoz.

Tavaly augusztusban próbálkoztam a másodvetéssel is, sikerrel. Októberben tudtam még friss borsót szedni, igaz, a termés mennyisége elmaradt a tavaszi vetéstől.

Pár éve rendeltem egy különleges borsófajtát, lila borsót. Lila volt a virága, de még a hüvelye is kívülről. A belseje már zöld volt, ahogy a termése is. Akkor még madzagra próbáltam futtatni, de ez nagyon gyorsan nőtt, nem kötöttem időben újabb sor madzagot neki. Teljesen összekuszálódott a két-három rövid sor. Valószínűleg ki fogom próbálni a HD hálóra futtatva termelni, hátha több sikerrel járok majd.