Az otthoni használatra szánt medence története nálunk kb. húsz évre nyúlik vissza. Elsőként a lányunknak vettünk egy kis műanyag pancsolót, melyet homokozónak árultak. Elég masszív műanyagból van, tökéletesen megfelel pancsolásra is. Ez még a mai napig megvan, sok más feladatra is lett már használva, a színe kicsit kifakult, egyébként majdnem olyan, mint újkorában.

Majd következtek a felfújható medencék, melyek mérete évente-kétévente növekedett. Többet egy sem bírt ki, vagy tönkrementek a használatban, vagy a tárolás során érte őket valami, pl. kirágták az egerek. Időközben a gyerekből gyerekek lettek, megnőtt az igény a még nagyobb medencére. Következtek a felfújható peremű, nagyobb méretű medencék. Ezekbe mérettől függően 5-8 m3 víz kellett, melyet a medencéhez tartozó papírszűrős szivattyúval lehetett tisztítani, illetve különféle vegyszereket is lehetett használni hozzá. Ezek sem voltak hosszú életűek, az UV sugárzás miatt volt olyan, melynek a pereme egy nyár alatt tönkrement, barna és töredezett lett. Normál esetben a felállítható, merevfalú medence következett volna, de másként alakult.

A felfújható peremű medencéket először beton szegélyek közé helyezett homokra, majd használt raklapokra tett szőnyegre állítottuk fel. Egyik sem volt tökéletes megoldás, pár éve készült egy 5x5 méteres betonozott placc, kerti szegéllyel körbevéve. Erre került a fólia, majd rá a medence. Ez már minőségi ugrás volt, normálisan ki lehetett szállni a kör alakú medence mellett fennmaradt betonra. A betonplacc mellé került egy saját készítésű kosárpalánk is, így szezonon kívül is használható volt a hely.

Ezidőtájt kezdtek elterjedni a medencefóliával létesített medencék. Mikor meguntam, hogy évente jelentősebb összegért kellett új medencét venni, komolyan elgondolkodtam rajta. Na persze csak a saját lehetőségeinkhez mérten, amit lehet, házilagos kivitelezésben. Jelentős mennyiségű gondolkodásra fordított idő, több verzió után megszületett A Terv. Egy szép nyári napon megkezdődött a kivitelezés is.

Adott volt az 5x5 méteres beton placc. Erre építettem fel a medencét, nem a földbe ástam. A szerkezete 20 cm. vastag zsalukő, vasalással, kibetonozva. Előző nap este az alsó sor zsalukövet pontosan leraktam, majd kisebb ékek segítségével vízszintbe hoztam az alsó sor tetejét. Kifúrtam előre a függőleges betonvasak helyét is az aljzatban. Másnap reggelre hozattam betont, megbeszélve előtte a fuvarossal, hogy a szükséges kb. 1,75 köbmétert két részletbe hozza majd ki, mivel egyedül csináltam, és nagyon durván meleg is volt. Erre sikerült elsőre másfél köbmétert kihozni, mivel annyi ráfért az autóra. Már akkor láttam, húzós napom lesz. Az első sor zsalukő feltöltése viszonylag gyorsan ment, mivel be voltak állítva a kövek, és  a függőleges vasak. Következett a vízszintes betonvasak behelyezése, majd a második sor zsalukő. Ezt követte még egy sor zsalukő, ennyi volt a tervezett magasság. Délután megérkezett a család többi tagja is, mindenki hordta a betont, amiben tudta. A végén így is úgy kellett szétverni a betont, éppen sikerült bedolgozni. Szerencsére elég lett a másfél köbméter. A kész szerkezet 5x3,5 méteres külméretű lett, a hátsó fala egy méterrel beljebb húzva. Magassága 72 centiméter, úszásra nyilván nem alkalmas.

Következett a belső felület glettelése, majd a fóliázás. Medencefóliát sikerült gyártótól beszereznem, elmentem érte a gyárba, így kb. negyedáron lett meg. Ráadásul "át is vertek" pozitív értelemben, mivel a 25 méteres tekercsen 30 méter fólia volt. A fólia bedolgozásához hívtam szakembereket, annak nem álltam neki. Fél nap alatt kész is lett, lehetett feltölteni a medencét. A peremére kerítés tetejére való műkő került, kívülről maradék lábazati színezővel lett behúzva. Mivel két helyről maradt, nem teljesen egyforma a színe, de ez szinte észre sem vehető. A medence mellett megmaradt, kb, másfél méter betonplaccra körbe szögvas szegély került, így le tudtam térkövezni ezt a kis sávot. A hátuljára, ahol beljebb húztam a hátsó falat, tettem fa szerkezetre műfüvet, alatta lehet tárolni minden egyéb dolgot. Ősszel kap egy egyszerű faszerkezetet a tetejére, melyre bitumenes hullámlemez kerül, így meg van oldva a lefedése is. Ha jól rakom újra össze, víz sem megy bele, nyár elején leszedem a tetőt kb. egy óra alatt, kitörölgetjük, és már töltjük is fel.

Sarkalatos pont a víz kezelése. Ebben a korábban a kerti tónál kifejlesztett technikát hívtam segítségül. A víz forgatását egy szennyvízszivattyú végzi, mely benyomja a vizet a medence fölé belógatott csődarabba. A cső alján egy kis rács tartja a vatelint, mely átszűri a vizet. Vegyszerként multitablettát használok, semmi mást. Lefedve nincs a medence, beleesik az eső is, meg minden egyéb, pl. falevelek, bogarak. Fürdés előtt a csövet kifordítom, mivel forgatható a tartója, szivattyút kiveszem, és egy kis merítőhálóval kiszedem a belepotyogott idegen dolgokat. Amikor már a medence alján keletkezik egy kis szilárdabb koszréteg, kiveszem a slag végét a csőből, kilógatom a medencéből, majd a szivattyú mozgatásával kiporszívózom a medence alját. Ezt a rendszert egy szóval tudom jellemezni: tökéletes. Egész nyáron ugyanaz a víz van benne, nem kell lecserélni, csak a párolgási, tisztítási veszteséget pótolni. Több éve működik, sosem zöldült be a vizem. Bekerülési költsége kemény tízezer forint volt.

Az élvezeti értékét növeli a mellette elhelyezett két napozóágy, valamint napernyő. Meleg napokon, munkából hazaérve, egy hideg itallal, tökéletes kikapcsolódást, felfrissülést ad. Indulok is fürdeni...