Palántánk kétféleképpen lehet: vásárolunk, vagy magunk nevelünk. Esetleg kapunk valakitől, akinek sok lett (néhány ismerősöm, családtagom így járt). Minden esetben elérkezik az ünnepélyes pillanat, mikor a palántákat útjára kell engednünk, ki kell ültetni őket a szabadföldbe, vagy a fólia alá.

Esetemben a palántákat magam neveltem, magról vetettem el őket. Kiültetés előtt a palántákat szoktatni kell a szabad levegőhöz, én ezt a növényház ajtajainak időszakos kinyitásával tudom megtenni, nem kell őket ki-be hordani. Már-már hagyománnyá vált az elmúlt években, hogy a palántákat május 1-én ültetjük ki. Idén a palántanevelést jókor elkezdtem, így már április végén többféle palánta is bőven elérte a szükséges méretet, talán túl is lépte. Ezt érzékelve, április végén, 27-28-án többet is kiültettem, főleg paradicsomot, káposztát, mángoldot, okrát. Majd látva az időjárás előrejelzést, úgy döntöttem, megvárom a jobb időt, ellesznek addig a helyükön a kis növénykék. Ha minden jól megy, mai napon (május 08. szerda) tudom majd folytatni a kiültetést. Kell is, mert néhány paradicsom már 70 cm. magas, vastag szárral, sok virággal. A kis 9x9-es cserépben alig állnak meg, félő, hogy el fognak dőlni cserepestől. A nagyobbakat már kacsozni is kellett, kiültetés előtt.

Maga az ültetési szertartás az alábbiak szerint zajlik, paradicsom esetében főleg: a már korábban előkészített magaságyáshoz kiviszek egyszerre 4-6 palántát egy kis ládában. A korábban előkészített azt jelenti, hogy a talajba bedolgoztam egy réteg komposztot, elgereblyéztem, majd letakartam a talajt geotextíliával. A geotextilen kb. 10x10 cm-es lyukakat vágtam a palántáknak. Egy kivágásnál kiszedem ültetőlapáttal a földet, paradicsom esetében majd' 25 cm. mélységű gödröt ások. A gödör aljára komposzt kerül bőségesen, illetve idén teszek bele egy kis por alakú meszet is, a kalcium miatt. Ezután a palántáról leszedem az alsó 3-4 levelet, kiszedem a cserépből, a tőzeget már szépen átszövi a gyökérzet, könnyen kijön.

Beleteszem a gödörbe, közvetlen a komposztra. A paradicsom szereti, ha mélyebbre kerül, a letépett levelek helyén is gyökeret fog fejleszteni. A palántát úgy rakom  gödörbe, hogy nekiszorítom az egyik sarkának, így két oldala is a földdel szorosan érintkezik. A kiszedett földdel elkezdem betemetni, a visszarakott földet kézzel jól megtömködöm, hogy minden oldalról földdel érintkezzen a palánta. Az ültetőgödörbe bőven engedek vizet, hogy a földet belemossa a palánta tápkockája, illetve a termőtalaj közé.

Visszatemetem talajszintig, majd a tő körül körbe lenyomom a földet, egy kis mélyedést kialakítva körülötte, így a locsolásnál jobban ott marad a víz a palánta tövénél. A paradicsomoknál mindjárt az ültetésnél kialakítom a támasztékot is. Ez kétféleképpen történik, egyik esetben minden tő kap külön egy karót, már egyből egy jó magasat (kb. 1,5-1,8 méter álljon ki a földből), így ez élete végéig kitart. Ha valamelyik fajtáról tudom, hogy kisebb marad, pl. San Marzano, oda elég a kisebb karó is. Ültetés után hozzá is kötözöm a karóhoz, a palánta nagyságától függően egy vagy két helyen.

Másik módszer, hogy a növényeket sorba ültetjük, a sor két végére nagyobb karót leverünk, majd madzagot húzunk ki a karók között. Ehhez a kihúzott madzaghoz kötjük a növényeket, ahogy fejlődnek, újabb sor madzagot kötünk a karók közé. Így az egyedileg karózott növényekkel ellentétben (ahol az egy függőleges karóhoz kell kötni a növényt), több szálon is nevelhetjük a paradicsomot, melyeket egymás mellett vezetünk. A kötözésnél figyelni kell arra, ne túl szorosan kössünk, később vastagodni fog a növény töve. Nyolcas alakban megtekert madzaggal kötözök, eddig bevált ez a módszer.

A kiültetés mindig megviseli a palántákat, kell nekik egy kis idő, míg észhez térnek. Mivel már korábban szétültettem azokat a növényeket, melyekből több is kikelt egy cserépben, szemmel láthatóan jobban viselték a kiültetést, mint tavaly, amikor úgy téptem szét a kifejlett palánták gyökerét.