A talajban lévő tápanyag egy részét a megtermelt növények minden évben felhasználják. A kertész feladata ennek a tápanyagnak a pótlása. Kiskerti körülmények között a komposztnál jobbat erre még nem találtak ki szerintem. A komposztot magam állítom elő, ennek folyamata több év alatt alakult ki, formálódott.

Amíg nem kertészkedtem, csak a kinőtt füvet nyírtam, a nyesedéket egy helyre öntöttem. Több év alatt jelentősebb mennyiség lett, mikor érdeklődve megforgattam, az alja már fekete humusz volt. Az ágyások kialakításakor ez nem volt elegendő, az első két évben marhatrágyát is használtam, közvetlen beásva az ágyásokba..

Jelenleg már két köbméter komposztot elő tudok állítani évente, nagyrészt a saját kertemből. Néha szomszédoktól, ismerősöktől is kerül egy kis fűnyesedék, elszáradt növény, díszfű, persze csak olyan, melyet nem permeteztek. Arról sok szakirodalom van, hogyan, mit kell komposztálni, bárhol fellelhető. Nálam a gyakorlatban ez így néz ki:

A komposztba minden olyan növényi anyag belekerül, melyet a kertben, telken összeszedek, kezdve a más célra fel nem használt fűnyesedékkel, a paradicsomszárakon, diófalevélen keresztül a vékonyabb, metszésből keletkező ágakig. Konyhai hulladékból a nyers növényi héjak, tojáshéj kerül bele. Ami nem: állati végtermék, macskaalom, főtt ételmaradék, vásárolt növények héja (narancs, banán stb...).

A komposztáló három, nagyjából egyenként 2x2 méteres részre van osztva. Határoló szerkezete HD hálóra kötött csibedrót, ez volt kéznél. Az első részben gyűjtöm év közben a komposztálandó anyagot, nem rétegzem fajtánként, nem forgatom át többször. Ami keletkezik, ráhordom a tetejére.

Tavasszal az előző évben gyűjtött komposzt átforgatásra kerül, a kiürülő középső részbe. Az átforgatásnál a szomszédban tartott tehenek alól beszerzett trágya kerül bele, egy réteg komposzt, egy réteg trágya, több rétegben. A halom aljára teszem a rostáláskor megmaradó darabos anyagot, valamint a metszés után keletkezett, apróra összevágott nyesedéket. Ilyenkor jöhet bele egy kis fahamu is a kazánból, ezt akkor gyűjtöm, mikor csak akácfát tüzelek, ne legyen benne szeg, vagy festékes, kezelt fának a hamuja. Az így összerakott halom a következő tavaszig a helyén marad, jelentős térfogat csökkenésen megy át, és átalakul komposzttá.

A középső részből a benne lévő, már kész komposztot a tél folyamán, tavasz elején átrostálom. A rostát drótból készített rostaszövetből (készen, méretre vágva beszerezhető), valamint léc keretből készítettem. Úgy méreteztem, hogy a talicskára is ráférjen, így az átrostált komposzt egyből hordható az ágyások tetejére. A rostálás során a rostán fennakadnak a nagyobb, még nem komposztálódott darabok, esetleges hulladékok, valamint jelentős mennyiségű cserebogár lárva. Ezeket külön gyűjtöm, nem bántom őket, a szomszéd tyúkjai elrendezik a sorsukat. Maga a rostálás fizikailag nem túl megterhelő munka, de nem túl szapora. Esténként, világítás mellett is remekül végezhető.

A harmadik részben egy komposztáló ládában mindig van átrostált komposztom, melyet év közben használok fel, pl. palánták kiültetésénél. Továbbá itt gyűjtöm a lemetszett, apróra összevágott fanyesedéket is. Régebben külön gyűjtöttem a diófa levelét, most már az is bekerül a többi közé, a benne lévő növekedést gátló anyag ennyi idő alatt lebomlik.

Tehát a 2017 - 2018 tavasza között az első részbe gyűjtött anyagot 2018. tavaszán átforgattam a középső részbe, marhatrágyával rétegezve, majd 2019. tavaszán átrostáltam, és felhasználtam. Nagy részét az ágyásokra terítem, majd beledolgozom a talajba, kisebb részét a palánták kiültetésénél, új fák, bokrok ültetésénél használom, illetve komposzttea is szokott készülni belőle.

A kész komposzt jól néz ki, nincsenek benne nagyobb darabok, nem büdös, kellemes föld illata van. Nyáron, mikor nagy a szárazság, meg is szoktam locsolni, főleg ha meghagyok rajta egy-két növényt, mely kihajt belőle, elsősorban tökféléket. A komposzton kívül más tápanyagot nem használok, még egy növény sem halt éhen.