Élet a kertben

Úti jegyzetek a Balkánról - 2017. első rész

2019. október 05. 23:20 - pg72

A kertészkedés mellett az utóbbi években másik nagy szerelem a Balkán lett. Korábban sem voltunk nagy világjárók, 2015-ben sikerült egy családi nyaralást összehozni az Isztrián. Nem tudom, honnan jött az ötlet, de úgy gondoltam, legközelebb egy meglepetés nyaralással készülök a család számára. 2016 kimaradt, lakásfelújítás volt nyaralás helyett. 2017. nyarára viszont már összeállt a Terv. Nem utolsósorban az árszínvonal miatt is a Balkán lett a célpont. A tervezést már télen elkezdtem, ez nem csak a szállások foglalásából állt. Kezemre játszott az a tény is, hogy fiamnak akkor volt az általános iskolai ballagása, így nem igazán firtatták a nyaralás részleteit. Annyit mondtam, hogy az Adriára megyünk, kicsit délebbre, mint voltunk. Az indulásig sikerült titokban tartanom a részleteket, pl. folyamatosan töröltem az otthoni gépről a böngészési előzményeket. Ekkor még okostelefonom sem volt (sokáig ellenálltam), térképet sem vittünk, a Google Mapsból fejbentartott információk, útvonalak alapján mentünk.

2017. június végén, egy csütörtöki napon indultunk. A horvát határt Mohács-Udvarnál léptük át, délelőtt 10 óra körül, viszonylag gyorsan. Eszék után Vinkovci, majd Zupanja - Orasje következett, és már Boszniában is voltunk. Első megállónk Srebrenik vára volt, bemelegítésképpen. Itt kellett egy kis útbaigazítást kérnem egy kis pékségben (első találkozás az igazi burekkel), nem volt egyértelmű a kitáblázás. Egy kis kitérő az idegen nyelvekről. Tanulmányaim során felületesen ismerkedtem az orosz, francia, olasz nyelvekkel, angolból, németből a mindennapokból ragadt rám valamennyi. Úgyhogy minimum négy idegen nyelven tudok beszélni, egy mondaton belül, a magyart kicsit jobban hangsúlyozva, hátha megértik. Tapasztalatom szerint nem kell attól tartani, hogy az ember nem beszél idegen nyelveket, általában a helybeliek sem. Ezzel a keverék nyelvvel, meg egy kis mutogatással mindent meg lehet oldani. Szóval megtaláltuk a várat, a város központjában a jelzőlámpánál (szemafor) kellett elfordulni. Az út meredeken emelkedett a városban, a házak közül már látni lehetett a várat. A végén zúzottköves az út, nem rossz, van egy kisebb parkoló is. A várhoz egy hídon kellett gyalog átmenni, feleségem tériszonya, hídfóbiája már itt előjött, pedig ez még csak a kezdet volt. A belépő teljesen korrekt áron volt, a vár egész jó állapotban megmaradt/felújították. Érdekes volt a vár melletti völgyben lévő mecsetben a felhangzó imára hívó ének, a völgynek egészen különleges akusztikája van.

A várlátogatás után továbbindultunk dél felé, az út menti hegyek egyre nagyobbak lettek, síkvidékhez szokott szemünknek izgalmas volt a táj. Kora délután érkeztünk Szarajevóba, a városba, ahol kezdődött és véget ért a huszadik század történelme. Elsőnek a szállásunkat kerestük meg, mely a Bistrik nevű városrészben volt, szűk, meredek, egyirányú utcák között. A ház elsőre meglett, ezen még magam is meglepődtem, parkolót volt kicsit nehezebb találni. (Életkép: a szállás kifizetése után a papa ünneplőbe öltözött, és elment kocsmázni.) Az ismerkedést a várossal a közeli bazárban kezdtük. Hangulatos sétát tettünk, meglett a Sebilj kút is, a mögötte lévő villamosmegálló után sikerült egy kis pékségben a legfinomabb bureket megtalálni, persze ezt csak a nyaralás végén állapítottuk meg. A szállás véletlen a sörgyár közelében volt, a mintabolt felfedezése után jelentősebb mennyiségű Sarajevsko sör is elfogyasztásra került. Másnap reggel korán ébredtem, elindultam felfedezni a környéket. Láttam ébredni a várost, az emberek, történetek bárhol lehettek volna. Szembetűnő volt, hogy több kis mecset is helyet kapott a szűk utcákban, ezeknek néhány száz négyzetméteres kertjében rengeteg frissebb sír volt, emlékeztetve a közelmúltra. Véletlen rátaláltam egy "pékségre", csak egy ócska kis ablak nyílott a lejtős utcára, egy deszkából tákolt dobogóra kellett felállni. Nem volt nagy választék, csak egyfajta péksütemény volt, valami lepényféle, utólag talán bosnyák kenyér. Nem volt benne más, csak liszt, víz, meg a néhány évszázados tapasztalat. Nagyon finom volt, reggelire vásároltam kettőt, majd később újra visszatértünk, és zárás előtt ebédre is vettünk belőle. Délelőtt egy újabb séta a bazárban, belvárosban (életkép: a bazár közepén egy kis kávézóban több helyi törzsvendég is a kora reggeli órában kávéval indította a napot, egy idős férfi a legtermészetesebb mozdulattal a pincér kezébe nyomta szemcseppjét, aki a szemébe cseppentett). Következő állomásunk a Boszna folyó forrása, egy park volt, Vrelo Bosna. Itt egy kicsit összezavarodtam, meg kellett kérdezni, hogyan találunk oda. Egy benzinkúton kértem útbaigazítást, a pénztáros vette a fáradtságot, felállt, kijött velem az út mellé, és ott mutogatta el, merre kell mennünk, nem csak a helyéről magyarázott. Itt volt az első igazi élményünk a legendás balkáni közlekedéssel: egy négysávos útra kanyarodtunk rá, az útcsatlakozásnál egymás mellé állt négy autó, és egy pillanat alatt mind a négy besorolt a folyamatosan haladó kocsisorokba. A mai napig nem tiszta, hogyan sikerült nekünk is ez a mutatvány. A parkhoz egy hotel parkolójától indul egy több kilométeres sétány, az odautat gyalog tettük meg. A nyári melegben nagyon jólesett a séta az utat szegélyező árnyas fák alatt. A parkban mindenfelé források, kis vízesések vannak, itt ered a Boszna folyó. Belegázoltunk a bokáig érő vízbe is, jéghideg volt. Kávé, csapolt sör után lovas fogattal mentünk vissza a parkolóba, nagyon hangulatos volt. Sok ilyen fogat közlekedik, egy ember kerekes kukával folyamatosan járta az utat, szedte össze a lócitromot. Délután indultunk tovább, megint dél felé, aznapra rövidebb útszakasz volt tervezve.

 Szarajevót elhagyva, Foca felé közeledve ismét magas hegyek között vezetett a jó minőségű út, egy kis hegyi patakot kergettünk, hol egyik, hol másik oldalon bukkant fel. Foca előtt, egy nagyobb hídon átkelve tartott az út a montenegrói határ felé. Előzetes információk alapján javasoltam, hogy átveszem a vezetést, illetve inkább az egyik gyerek üljön mellém. Feleségem ekkor még nem értette, később megköszönte. Az út kezdett egyre rosszabb minőségű és keskenyebb lenni, egy idő után egysávosra szűkült. Egyik oldalon a hegy, másikon szakadék, mindenféle állatok kószáltak rajta, illetve időnként szembe is jöttek. A mélyben a hihetetlenül szép színű Drina folyó zúgott, mely a Tara és a Piva összefolyásából keletkezett. A bosnyák határátkelő után a folyó fölött egy régi, acélszerkezetű, deszkapalló borítású hídon kell átkelni, egyszerre csak egyik irányból. A környéken rengeteg rafting tábor van, mindkét oldalon. A montenegrói határállomás egy-két kilométerrel távolabb található, már azt hittük, nem is lesz ellenőrzés. A határátkelés nem tartott túl sokáig, bő negyed óra alatt átkeltünk.

 A határ után egy kicsit nyugodtabb szakasz következett, a tériszony, hídfóbia kezdett elmúlni, mikor beértünk a Piva-kanyonba. Erről az oldalról megközelítve a mélyben kanyarog a folyó, magas sziklafalak között, látványvilága teljesen lenyűgöző. Megálltunk egy kis hegyi forrásnál is, nagyon jólesett a jéghideg víz. Továbbhaladva egy kanyar után vigyorogva mutattam előre, mi fog következni. A híd messziről úgy nézett ki, mintha egy gyufaszál akadt volna meg a sziklák között, ezt mindenki másképp élte meg. ("Nem mondod komolyan, hogy azon fogunk átmenni? Inkább ittmaradok!") A híd előtt van az első alagút is, ebben fordul rá az út a hídra, a sötétből kiérve már rajta is voltunk. Megállni nem tanácsos rajta, szép lassan haladtunk, csodálva a környéket, már aki nem csukott szemmel várta, hogy átérjünk. A híd után alagutak követik egymást, van olyan hegyi falucska is, melyhez a bekötőút egy alagútban ágazik el. Úticélunk a folyó túloldalára került, így vissza is kellett menni a túlpartra. Egy duzzasztógát tetején keltünk át, a gát két oldalán kb. 200 méter szintkülönbség volt a folyó vízszintje között. A gát után muszáj volt félreállni, kicsit szemügyre venni a környéket. A parton jól látszott, hogy magasabb szokott lenni a vízállás, nyáron a duzzasztott oldalon kevesebb a víz. Szállásunk Pluzinében volt, ez egy kis üdülőváros a kanyonban. Egy bungalót foglaltam, nagyon tiszta, rendezett volt. A bungalóhoz vezető út mellett érdekes látvány volt a helyi nyomortelep, tákolt házakkal, ellentétben a városkában lévő szállodákkal, szép házakkal. Egy igazán pihentető éjszakát töltöttünk el, reggel kipihenten indultunk tovább ismét dél felé. Az utazás harmadik napja következett, meg kellett ígérnem, hogy elérünk a tengerhez. Ez sikerült is, nem egészen ott, ahol a többiek elképzelték, folytatás a következő részben.

 

Szólj hozzá!

Őszi hangulatban

2019. szeptember 27. 13:04 - pg72

Várható volt, hogy idén is megérkezik az ősz. Napközben még kellemes meleg van, de kora reggel, késő este már majdnem kevés a rövidnadrág, hűvösebbre fordul az idő. Az én olvasatomban az ősz beköszönte nem a kerti szezon végét jelenti, szerintem ilyenkor új lendületet kap a kert. Több növény már nem a szebbik formáját hozza, nézett már ki jobban is a paradicsom, dinnye, zöldbab... Az is megfigyelhető, hogy a nagy meleg elmúltával sok növény láthatóan jobban érzi magát, újra virágzik és terem a cukkini, a mini kígyóuborka, a leveles kel, jónéhány fűszernövény, a növényházban a paprikák is.

20190915_083527.jpg

20190915_083256.jpg

A nyár során sok termés került befőzésre, télire eltevésre, savanyításra, kiürült néhány ágyás is, valamint a komposztra került sok letermett növényi maradvány is. Július végén másodvetésként újra vetettem zöldborsót, karalábét, gumósköményt, retket, uborkát, céklát és salátát. Minden kikelt, de az uborka nem néz ki túl jól, nagyon pici maradt a növény, de már virágzik.  Szeptember elején vetettem vödörbe burgonyát, palántának uborkát, pak choit, sáfrányos szeklicét, káposztát, céklát, tépősalátát, petúniát, metélőpetrezselymet. Mivel a magok megvoltak, külön költséggel nem járt, legfeljebb nem sikerül felnevelni a növényeket. Nagy részük már ki is kelt, hamarosan kiültetésre kerülnek a megüresedett helyekre. A beérő termések eltevése szinte folyamatos, hetente több alkalommal is elfoglaltságot ad. A fűnyírás lassan a végéhez közeledik, helyette lehet majd a lehullott faleveleket összeszedni. A levélhullás elején, kisebb mennyiségnél ezt még megoldom a fűnyíróval, remekül össze is aprítja a diófa leveleit is, melyek szintén a komposztra kerülnek. A fáról lepotyogó diókból nem kell sokat összeszedni, egyrészt az idén is nagy része beteg, fekete a héja, másrészt a kutyák is besegítenek. A kisebb még nem tudja megtörni a diót, ha talál, lelkesen viszi az öreg labradornak, aki megtöri, majd visszaszerzi tőle a csemegét. Ilyentájt a sok diótól szép fényes lesz a bundájuk is.

20190903_181548.jpg

20190915_083307.jpg

20190915_083559.jpg

Az ősz beköszöntével újra nagyobb késztetést érzek a minimálisan szükségesnél több munkavégzésre a kertben. Ez általában valamiféle kertépítésben mutatkozik meg, idén ősszel néhány elképzelés megfogalmazásáig sikerült eddig eljutnom. Persze nem csak munka van a kerttel, sok kikapcsolódás, családi étkezések helyszíne is. A reggeli, vagy vacsora közben a vízcsobogás mellé madárcsicsergés, vagy tücsökciripelés is jár, napszaktól függően. Az egész nyáron aktív békák most is megvannak a tóban és környékén, de már jóval kevesebbet kuruttyolnak. A medencében jó eséllyel már nem fogunk fürdeni, hamarosan víztelenítésre, lefedés visszarakására kerül sor.

20190914_192910.jpg

20190915_081342.jpg

20190915_083326.jpg 

Az idei évben szerzett tapasztalatok alapján születnek tervek a jövő évi veteményessel kapcsolatban is. Többfajta paradicsom kikerül a termesztésből, több éven keresztül sem voltak meggyőzőek. Vagy a termés nem ízlett, vagy nagyon fogékonyak különböző betegségekre, vagy nagyon hamar kirepednek a bogyók. Nyáron a fóliás növényházban az árnyékolás ellenére is nagyon meleg van, nem minden paprika viseli egyformán. A csilik jobban bírják, ők maradnak benn, az étkezési paprikák nagyobb számban a magaságyásokba kerülnek majd kiültetésre. Több olyan növény is van, melyek termesztése sikeres volt, de a terméseket nem fogyasztottuk el, ezeket sem fogom újra termeszteni. Sokmindent kipróbáltam már, csak azokra a fajtákra fogok koncentrálni, melyeket el is fogyasztunk.

 

Szólj hozzá!

Változó idők

2019. augusztus 15. 10:30 - pg72

Ha az ember talál egy hírt a klímaváltozásról, általában hamar lép a következőre, gondolva, ez őt nem érinti, nem tehet semmit ellene. Néhány évtizeddel a hátam mögött tapasztalom, hogy sok dolog már nem úgy van, mint régen volt, eltekintve attól, hogy "régen minden jobb volt". Számomra egyértelmű, hogy változik a klíma, az időjárás, nem a jó irányba. Lehet-e ez ellen védekezni, egy-egy ember tud-e tenni valamit a környezetünkért?

Világmegváltó terveim már nincsenek, eddig sem lett belőlük semmi. Nézzük, hogyan mutatkozik meg a klímaváltozás egy kiskertben, mit tudunk tenni a kedvezőtlen hatások mérséklése érdekében.

Legszembetűnőbb az időjárás változása. Nem mondok újat vele, mindenhol hallani, olvasni lehet róla. A csapadék eloszlásának változása érinti leginkább a kertészeket. Ez magával vonzza a locsolás egyre inkább felmerülő szükségességét. Azt mondják, legjobb és legolcsóbb az esővízzel locsolni. Azt nehéz is elvitatni, hogy a legjobb megoldás, az olcsósága már nem biztos. Néhány, a csapadékcsatorna alá helyezett edény, hordó még valóban nem nagy beruházás, ezekkel meg lehet fogni néhány száz liter vizet, melyet elég hamar elhasználunk, szinte biztosan nem tart ki a következő esőig. Nagyobb mennyiséget ciszternába lehet gyűjteni. Ha ez nincs, és építeni akarunk egy hosszú távon is alkalmast, az már jelentősebb beruházás. Még akkor is, ha az ember maga végzi a kivitelezés jelentős részét. Továbbá számolni kell azzal is, hogyan jut el az esővíz a ciszternába, illetve onnan hogyan kerül a végső felhasználási helyére.

20190622_094053.jpg

Mindezek ellenére hosszabb távon mindenképp megtérülő befektetés egy ilyen rendszer kiépítése, főleg, ha nem számolgatjuk, forintálisan mikor térül meg. Már falun is tapasztalható, hogy az esti órákban csökken a hálózati víz nyomása, mindenki akkor szeretne locsolni. Egy ciszternával ez a függőség is csökkenthető. Előfordulhat olyan eset is, hogy a több köbméteres ciszterna is kiürül két eső között. Eddig az elmúlt 3-4 évben egyszer fenyegetett ez a veszély, pont elutazás előtt, ezért töltöttem bele 3-4 köbméter csapvizet. Utólag derült ki, felesleges volt az aggodalmam, nemsokára esett az eső, újra megtellett a ciszterna.

 További lehetőség a termesztésbe bevont növényfajták változtatása. Nem biztos, hogy a húsz éve termesztett zöldségfélék a megváltozott környezeti feltételek között is ugyanolyan sikeresen termeszthetőek. Ezt elég nehéz elfogadni, ha nem vagyunk kísérletező kedvűek, képesek vagyunk ragaszkodni a bevált, megszokott dolgainkhoz. (A hírekben hallani, hogy pl. a málna termőterülete is egyre északabbra húzódik.) A növények más fajtákkal való helyettesítése nem annyira egyszerű. Nem kezelhető úgy, hogy akkor a mediterrán régióban termesztettek jók lesznek nálunk is, mivel a téli időjárás nem olyan, mint tőlünk délebbre. Az egynyáriak esetében könnyebb dolgunk van, érdemes olyan fajtákkal kísérletezni, melyek alapból jobban bírják a nyári száraz forróságot. Egy-két dél-balkáni utazásunk során mindig próbáltam olyan boltot, árust keresni, aki vetőmaggal is foglalkozik, és az ott termesztett növényekből vetőmagot beszerezni. Paradicsom esetében mondhatom, hogy jártam már sikerrel, jól teljesítenek, idén az uborka is bevált.

20190811_185157.jpg

 

Jobban megfigyelve megdőlni látszik néhány örökérvényű igazság is, pl. hogy nincs annyi napfény, ami a paradicsomnak, paprikának sok lenne. A fóliás növényházat nyáron árnyékolom, mégis megáll a paprikák fejlődése, nehezen köt meg új virágokat. A nyári hőség csökkentével újra beindulnak a növények.

20190710_063932.jpg

20180522_071024.jpg

Legújabb fejlesztésem egy árnyékoló építése volt a magaságyások fölé. Ezen sokat gondolkodtam, hogyan tudnám jól, tartósan megcsinálni. Végül zártszelvény lábakra került a szerkezet. A magaságyásokba lettek leásva, de az ágyások alján lévő, vakondok ellen lerakott csibedrót miatt csak 45-50 cm. mélyre tudtam őket leásni. Önmagában egy-egy oszlop nem volt túl stabil. Majd soronként az oszlopok tetejét összefogtam 5x10 cm-es deszkákkal, melyeket az oszlopok leásása előtt kifúrt lyukakba rögzítettem, hosszú facsavarokkal. Mikor még csak az oszlopok álltak, többen megjegyezték, hogy szerintük túl magas lesz. A 3 méteres oszlopok teteje a talajszinttől pont 3 méterre volt. Bíztam magamban, és az elképzeléseimben, maradt az eredeti magassága. Nem volt egyszerű a faanyagok felszerelése, pont abban az időszakban egyedül tudtam csak megcsinálni. Szóval a hosszában a vasoszlopra fogatott deszkákra keresztben tetőlécek kerültek, majd ezekhez rögzítettem az árnyékoló hálót, így már stabil lett a szerkezet. Nehezítette a kivitelezést, hogy az ágyásokban már voltak növények, nehezen tudtam közöttük a létrákat mozgatni. Ősszel a hálót leszedem, majd következő tavasszal újra visszateszem, már jóval könnyebben, kisebb munkával. Pár hónap tapasztalat után azt látom, hogy jótékony hatással van a növényekre, sokkal kevésbé viseli meg őket az erős napsütés. A magassága is jó lett, napi két-három óra közvetlen napfényt kapnak a növények, de a déli, kora délutáni napsütéstől védve vannak.

20190520_113638.jpg

20190709_195825.jpg

20190710_063954.jpg

Kísérletezem azzal is, hogy bizonyos rövidebb tenyészidejű növényeket nyár végén újra elvetek, hosszú ősz esetén még beérlelhetik termésüket. Szakirodalom ezt másodvetésnek hívja. Tavaly az augusztus végén elvetett zöldborsó is hozott termést, idén az uborkát is megpróbálom, savanyúságnak mindegy, mikor terem, nem feltétlen a primőrből kell elrakni.

 

Szólj hozzá!

Termések nyárra és télre.

2019. július 16. 09:10 - pg72

Ezidőtájt a kert nem méri szűkmarkúan a gyümölcsöket, zöldségeket. Még nem minden terem, érik, de már sokmindent tudunk betakarítani. Frissen ilyen mennyiség nem fogy el, ezért találták ki a befőzést. Mivel vegyszermentesen termelek, a leszedett gyümölcsöt, zöldséget nyugodt szívvel fogyasztjuk mosás nélkül is, semmi bajunk nem lesz tőle. A kertben sétálgatva akár egy uzsonna is megejthető, minden napra jut valami újabb csemege.

20190709_193329.jpg

A kerti munkák ilyenkor nagyrészt a növények kordában tartásából, locsolásból, fűnyírásból állnak. Volt egy elképzelésem, miszerint a magaságyásban a paradicsomok között, a földön tököt, dinnyét ültetek, mivel ezek a talajon elterülnek, a paradicsom pedig felfelé törekszik. A komposzttal dúsított talajban a tök és a dinnye is remekül érzi magát, illetve megjelentek olyanok is, melyek a korábban komposztra került magokból kikeltek. Nem győzöm terelgetni a hosszú hajtásokat, fel is futnak mindenre, ki is növik az ágyásokat. Van olyan út két magaságyás között, melyet teljesen benőtt a tök, inkább körbe megyek, mivel már termés is lóg róla. Próbálom a hajtásokat visszametszeni, mivel elnyomják a kisebb növényeket, akár a paprikát is. Rengeteg virág van rajtuk, ha mindből termés lesz, töknagyhatalom leszünk.

20190616_122659.jpg

A cukkinik is jól érzik magukat, külön ágyásban vannak, próbáljuk még zsengén megenni őket. A paradicsomról is lehet már szedni a beérett termést, az első szemek már szépen bepirosodtak, már amelyiknek piros lesz a termése. Paradicsomból kb. 24 féle van, változatos méretben, színben. Kellemes meglepetés lett egy uborka, mini kígyóuborka, Beth Alpha típusú. Egy külföldi nyaraláson vettem a magot, nem tudtam róla semmit, ezentúl minden évben termeszteni fogom. A paprikák is kezdik megmutatni magukat, az édes pepperoniból már savanyúság is készült, egy kis uborkával, zöldparadicsommal vegyesen.

20190709_200107.jpg

A gyümölcsökről. Az idei évben elszántam magam, beszereztem egy befőzőautomatát. Voltak kétségeim, de már most úgy érzem, jó döntés volt. Év elején bemelegítésképpen narancslekvárt csináltam, a narancs nem a kertben termett. Ahogy elkezdődött a szezon, beindult a nagyüzemi lekvárfőzés. A kertben termett gyümölcsökből az alábbi lekvárok készültek: eper, eper-rebarbara, piros ribizli, fekete-fehér ribizli, josta, bodzavirág, josta-sárgabarack, sárgabarack több változatban, rebarbara citrommal, gyömbérrel. Nem a kertben termett, de jó áron volt a mangó, abból is nagyobb mennyiségű jam készült, nagyon finom lett. A szeder még csak most fog érni, szép termés mutatkozik, továbbá még sárgabarack is van a fán. A modern konyhai eszközök, technikák megkönnyítik a lekvárfőzést, de azért van vele dolog. Ennyi lekvár szerintem több évig elég lesz, ha jövőre is lesz sárgabarack, kérdés nélkül megy a cefrébe.

20190628_215448.jpg

20190707_192728.jpg

Persze nem csak a munka van a kertben, nagy melegekben jólesik egy hűsítő fürdőzés, egy kis szunya a fa alatt, függőszékben. Beszereztünk egy kis kerti asztalt két székkel, könnyen mozgatható, így mindig az éppen árnyékos helyen egy-egy reggeli, vagy vacsora a kertben történik. Hétvégi napokon akár még az ebéd is.

20190630_155108.jpg

20190706_184442.jpg

20190707_192728_1.jpg

Szólj hozzá!

Víz a kertben - Medence

2019. június 30. 16:04 - pg72

Az otthoni használatra szánt medence története nálunk kb. húsz évre nyúlik vissza. Elsőként a lányunknak vettünk egy kis műanyag pancsolót, melyet homokozónak árultak. Elég masszív műanyagból van, tökéletesen megfelel pancsolásra is. Ez még a mai napig megvan, sok más feladatra is lett már használva, a színe kicsit kifakult, egyébként majdnem olyan, mint újkorában.

Majd következtek a felfújható medencék, melyek mérete évente-kétévente növekedett. Többet egy sem bírt ki, vagy tönkrementek a használatban, vagy a tárolás során érte őket valami, pl. kirágták az egerek. Időközben a gyerekből gyerekek lettek, megnőtt az igény a még nagyobb medencére. Következtek a felfújható peremű, nagyobb méretű medencék. Ezekbe mérettől függően 5-8 m3 víz kellett, melyet a medencéhez tartozó papírszűrős szivattyúval lehetett tisztítani, illetve különféle vegyszereket is lehetett használni hozzá. Ezek sem voltak hosszú életűek, az UV sugárzás miatt volt olyan, melynek a pereme egy nyár alatt tönkrement, barna és töredezett lett. Normál esetben a felállítható, merevfalú medence következett volna, de másként alakult.

p1010400.JPG

p1010381.JPG

A felfújható peremű medencéket először beton szegélyek közé helyezett homokra, majd használt raklapokra tett szőnyegre állítottuk fel. Egyik sem volt tökéletes megoldás, pár éve készült egy 5x5 méteres betonozott placc, kerti szegéllyel körbevéve. Erre került a fólia, majd rá a medence. Ez már minőségi ugrás volt, normálisan ki lehetett szállni a kör alakú medence mellett fennmaradt betonra. A betonplacc mellé került egy saját készítésű kosárpalánk is, így szezonon kívül is használható volt a hely.

201213.jpg

p1010247.JPG

p1010330.JPG

Ezidőtájt kezdtek elterjedni a medencefóliával létesített medencék. Mikor meguntam, hogy évente jelentősebb összegért kellett új medencét venni, komolyan elgondolkodtam rajta. Na persze csak a saját lehetőségeinkhez mérten, amit lehet, házilagos kivitelezésben. Jelentős mennyiségű gondolkodásra fordított idő, több verzió után megszületett A Terv. Egy szép nyári napon megkezdődött a kivitelezés is.

Adott volt az 5x5 méteres beton placc. Erre építettem fel a medencét, nem a földbe ástam. A szerkezete 20 cm. vastag zsalukő, vasalással, kibetonozva. Előző nap este az alsó sor zsalukövet pontosan leraktam, majd kisebb ékek segítségével vízszintbe hoztam az alsó sor tetejét. Kifúrtam előre a függőleges betonvasak helyét is az aljzatban. Másnap reggelre hozattam betont, megbeszélve előtte a fuvarossal, hogy a szükséges kb. 1,75 köbmétert két részletbe hozza majd ki, mivel egyedül csináltam, és nagyon durván meleg is volt. Erre sikerült elsőre másfél köbmétert kihozni, mivel annyi ráfért az autóra. Már akkor láttam, húzós napom lesz. Az első sor zsalukő feltöltése viszonylag gyorsan ment, mivel be voltak állítva a kövek, és  a függőleges vasak. Következett a vízszintes betonvasak behelyezése, majd a második sor zsalukő. Ezt követte még egy sor zsalukő, ennyi volt a tervezett magasság. Délután megérkezett a család többi tagja is, mindenki hordta a betont, amiben tudta. A végén így is úgy kellett szétverni a betont, éppen sikerült bedolgozni. Szerencsére elég lett a másfél köbméter. A kész szerkezet 5x3,5 méteres külméretű lett, a hátsó fala egy méterrel beljebb húzva. Magassága 72 centiméter, úszásra nyilván nem alkalmas.

Következett a belső felület glettelése, majd a fóliázás. Medencefóliát sikerült gyártótól beszereznem, elmentem érte a gyárba, így kb. negyedáron lett meg. Ráadásul "át is vertek" pozitív értelemben, mivel a 25 méteres tekercsen 30 méter fólia volt. A fólia bedolgozásához hívtam szakembereket, annak nem álltam neki. Fél nap alatt kész is lett, lehetett feltölteni a medencét. A peremére kerítés tetejére való műkő került, kívülről maradék lábazati színezővel lett behúzva. Mivel két helyről maradt, nem teljesen egyforma a színe, de ez szinte észre sem vehető. A medence mellett megmaradt, kb, másfél méter betonplaccra körbe szögvas szegély került, így le tudtam térkövezni ezt a kis sávot. A hátuljára, ahol beljebb húztam a hátsó falat, tettem fa szerkezetre műfüvet, alatta lehet tárolni minden egyéb dolgot. Ősszel kap egy egyszerű faszerkezetet a tetejére, melyre bitumenes hullámlemez kerül, így meg van oldva a lefedése is. Ha jól rakom újra össze, víz sem megy bele, nyár elején leszedem a tetőt kb. egy óra alatt, kitörölgetjük, és már töltjük is fel.

20190630_155108.jpg

Sarkalatos pont a víz kezelése. Ebben a korábban a kerti tónál kifejlesztett technikát hívtam segítségül. A víz forgatását egy szennyvízszivattyú végzi, mely benyomja a vizet a medence fölé belógatott csődarabba. A cső alján egy kis rács tartja a vatelint, mely átszűri a vizet. Vegyszerként multitablettát használok, semmi mást. Lefedve nincs a medence, beleesik az eső is, meg minden egyéb, pl. falevelek, bogarak. Fürdés előtt a csövet kifordítom, mivel forgatható a tartója, szivattyút kiveszem, és egy kis merítőhálóval kiszedem a belepotyogott idegen dolgokat. Amikor már a medence alján keletkezik egy kis szilárdabb koszréteg, kiveszem a slag végét a csőből, kilógatom a medencéből, majd a szivattyú mozgatásával kiporszívózom a medence alját. Ezt a rendszert egy szóval tudom jellemezni: tökéletes. Egész nyáron ugyanaz a víz van benne, nem kell lecserélni, csak a párolgási, tisztítási veszteséget pótolni. Több éve működik, sosem zöldült be a vizem. Bekerülési költsége kemény tízezer forint volt.

20190630_155042.jpg

Az élvezeti értékét növeli a mellette elhelyezett két napozóágy, valamint napernyő. Meleg napokon, munkából hazaérve, egy hideg itallal, tökéletes kikapcsolódást, felfrissülést ad. Indulok is fürdeni...

20190630_155131.jpg

 

Szólj hozzá!

Víz a kertben - locsolás

2019. június 22. 20:32 - pg72

Viszonylag egyszerűnek tűnik. Vizet kell adni a növényeknek, azt kész. Jobban belegondolva, a téma felvet egy csomó kérdést. Azt tudom leírni, hogyan csinálom, nem állítom, nem létezik jobb módszer. Kezdetben, mikor még csak néhány kisebb ágyásom volt, a kerti csapról hordtam locsolókannában a vizet. A szép zöld kannában, melyet kb. 15 éve vettem a falusi gazdaboltban, a mai napig használatban van. Rá van írva: "Kis kert nagy öröm, ha velem öntözöl!" A rózsáját valamelyik kutya megrágta, kicsit erőltetni kell, hogy rámenjen a csőre. Tökéletes, meg a szívemhez nőtt.

20190622_094047.jpg

Ahogy növekedett a művelésbe bevont terület, ez a módszer kezdett fárasztó lenni. Mint a környéken többen is, áttértem a slaggal locsolásra. Tudatlan voltam, csapvízzel locsoltam. Kutam nem volt, nem is lesz. A közelben egy szomszédasszony este mindig előkapta a slagot, mely a fúrt kútban lévő szivattyúra volt csatlakoztatva, és nekiállt locsolni. Szerintem a mai napig fel tudom idézni szegény növények jajveszékelését, mikor 30 fokban megkapták felülről a jéghideg vizet.

Az ágyások kialakításával párhuzamosan megint gondolkodni kezdtem, hogyan lehetne egyszerűsíteni a locsolást, illetve utánaolvastam a témának. Az hamar átjött, hogy a hideg csapvíz, vagy kútvíz nem igazán kellemes a növényeknek, valamint az esőztető öntözést sem mindenki szereti. Következő fokozat volt a korábban beszerzett, 1 köbméteres műanyag tartályba töltött vízzel való locsolás. Feltöltése csapvízzel történt, egy-két nap alatt a hőmérséklete teljesen jó lett, valamint a klór is nagyrészt eltűnt belőle (gondolom). A tartályból még mindig csak a kannával tudtam hordani a vizet.

20190622_094209.jpg

Eztán jött a vödrös locsolórendszer. Ihlette a csepegtető öntözés, csak takarékosabb formában kellett megoldanom. Már nem használom, de a mai napig úgy gondolom, jó ötlet volt. Minden ágyásba került egy 16-20 literes festékes vödör, beszerzési költsége nulla. Erre a vödörre három-négy tömlőt csatlakoztattam, melyet kilyukasztottam, teljes hosszában több helyen. Eleinte felmelegített tűvel, majd vékony fúróval. A végét összeégettem, hogy csak a lyukakon folyjon ki a víz. Műszakilag megoldandó probléma volt a tömlők csatlakoztatása a vödörhöz. Lelki szemeim előtt mindenféle idomok lebegtek, melyek sok pénzbe kerültek volna. Majd jött az ihlet, a vödörre a slagnál kicsit vékonyabb lyukakat fúrtam, melybe beletuszkoltam a slagdarabot, így tökéletes lett. Az ágyásba helyezett vödröt slagról feltöltöttem csapvízzel, mely a csatlakoztatott tömlőkön keresztül kifolyt, átnedvesítve az ágyás talaját. Hosszabb ágyások mindkét végére került vödör, 2-2,5 méter volt az ideális távolság, melyet 3-4 slagdarabbal meg tudtam locsolni.

p1010229.JPG

p1010249.JPG

p1010250.JPG

A magaságyások építésekor továbbra is a csepegtető öntözésben láttam a jövőt, az volt az álmom. Minden ágyásba került egy 50 mm. átmérőjű függőleges csődarab, hátha egyszer lesz csepegtető öntözésem. Addig is maradt a vödrös módszer, immár az egyre növekvő számú magaságyásokban. Mivel a faluban nincs szennyvízcsatorna, nem túl drága a csapvíz. Aztán egy szép napon már nem a csepegtető öntözés lett az álmom. Mivel a magaságyások jelentős részét többféle növénnyel, nem sorokba rendezve ültetem be, kiépítés előtt elvetettem. A rendszer lelke egy régi, jól bevált dolog lett: ciszternát építettem.

Kemény munka volt az elkészítése. A meglévő fészer köré került, L alakban. Ehhez a fészer (korábban tyúkól) mellett közvetlen ki kellett ásnom másfél méter mély gödröt. Ez is télen készült, félő volt, hogy az egész fészer beleesik a sokáig nyitva lévő gödörbe. Szerencsére ez nem történt meg, tavasszal zsalukőből felfalazásra került a ciszterna. A térfogat növelése, valamint a födém jelentős költsége miatt nem lett zárt, a talajszint fölé emeltem kb. 70 centivel. A zsalukő belülről vízálló vakolattal lett ellátva, az élekben, sarkokban speciális hálóval megerősítve. A térfogata 10,5 köbméter, ennyi víz fér bele. A benne lévő víz mennyiségét pontosan tudom, mivel egy méretre készült vízmércéről leolvasható. A melléképület, illetve két féltető csapadékvize van belevezetve. Túlfolyója nincs, ha csapadékos időszakban sok a víz benne, szivattyúval tudom kiemelni. Tél előtt is igyekszem a benne lévő víz mennyiségét minimálisra csökkenteni. A kitermelt földből további magaságyások készültek, nem veszett kárba.

20190622_094053.jpg

20190622_094107.jpg

Következett a locsolóhálózat kiépítése. Ehhez KPE csövet, valamint a hozzá való műanyag idomokat használtam. Könnyen lehet vele saját kezűleg is dolgozni, nem igényel szakembert. Munkadíjat amúgy sem szeretek fizetni, amit lehet, megcsinálok magam, vagy ismerősök, barátok be tudnak segíteni. Jelentős összegek meg tudnak maradni. A megtervezett rendszerbe öt helyre került csap, a felálló KPE csőre egyszerű golyós csapot szereltem. Erről az öt csapról a művelt kert teljes területét elérem. Egy házi vízmű biztosítja a nyomást a rendszerben, szintén nem a legdrágább. Ezt csak a locsolás idején kapcsolom be, ha télen nem felejtem el vízteleníteni, mind a mai napig az első működne. A szétfagyott műanyag alkatrészt egyszer sikerült meghegesztetni, másodszori hibánál cserélni kellett a vízművet. De ez az én hibám, nem a szivattyú volt rossz. Hogy a rendszer kiépítése jól sikerült-e, onnan tudható, hogy több nap múlva is megtartja-e nyomást, melyet a szivattyún lévő mérőóra jelez. Ha véletlen valahol szivárog, az sem nagy probléma, nincs állandóan használva. Mivel télen nincs rá szükség, elég volt kb. 25 centi mélyre tennem a csöveket. A vízmű szívó ágára szintén KPE cső került, a slagot összeszívná. A cső alján talpszelep, illetve szűrő van.

20190622_094129.jpg

A locsolás menete abból áll, hogy bedugom a konnektorba a szivattyút, majd az egyik csapra csatlakoztatok egy táguló tömlőt, 15 méterest. A tömlő végén egy locsolópisztoly van, mellyel a növények tövéhez juttatom a szükséges vízmennyiséget. Ki mennyit kíván, annyit kap. A közelmúltban beszereztem egy locsolószárat, így még könnyebbé vált az öntözés.

20190622_094154.jpg

Miért így csinálom? Műszakilag meg tudtam volna csinálni azt is, hogy minden ágyásba felállok a KPE csővel, majd onnan elosztva a csövet, az ágyások teljes felületét átnedvesítem. Kicsit több munkával, befektetéssel elég lett volna bekapcsolni a rendszert, és tette volna a dolgát. Azonban úgy gondolom, két-három naponta a ráfordított kb. egy órás munka megéri, mivel így kapcsolatban vagyok a növényeimmel, látom, ha valami egyéb probléma adódik. Egy komplett rendszernél hajlamos lennék a könnyű végét megfogni, bekapcsolni, majd a locsolás végén lekapcsolni, közben rá sem néznék a kertre. Nem minden növénynek azonos a vízigénye, illetve nem szükséges egyszerre meglocsolni az egész kertet. Ha csak reggel egy negyed órám van, annyit locsolok meg, ami belefér, este folytatom. A lényege, hogy szobahőmérsékletű esővízzel tudok locsolni, minden növényt az igénye szerint. Nagy melegekben a ciszternában kissé megbüdösödik a víz, de ettől még használható marad. Ha úgy alakul, ketten egyszerre is tudunk locsolni, csapatépítésnek is kiváló.

 

 

Szólj hozzá!

Fauna a kiskertben.

2019. június 15. 22:55 - pg72

Egy kis háztáji kertben is gazdag állatvilág találhat otthonra, ez természetesen függ a kertünk tágabb környezetétől is. Esetünkben egy faluban, két lakóutca által határolt területen fekszik a kert, gyakorlatilag egy nagy, zárt földterületen. Nem jelennek meg az erdők, mezők lakói, de ha figyelmesek vagyunk, sokféle élőlénnyel találkozhatunk.

Elsőnek a madarak. Ornitológiában nem vagyok jártas, hangjuk, kinézetük alapján csak néhány madarat ismerek fel. A verebek, rigók, cinkék nagyobb létszámban vannak jelen. Gyakran találkozni galambokkal is, fakopáncs is járt már a fákon, baglyot is láttunk estefelé. A környező, nem művelt telkeken gólya is járt már, illetve egyszer a kertben tartózkodásunk alatt mellettünk csapott le egy héja is, hirtelen elég ijesztő volt. Korán reggel, valamint késő este jelentős hangzavar van a madarak miatt, annyiféle különböző hangot hallani, biztosan jóval többféle madár tanyázik a környéken. Ha türelmesen, csendben ülünk a kerti tónál, egészen a közelünkbe merészkednek, a vízhez járnak inni. Felmerült bennem a gyanú, a tóból nem csak párolog a víz a nagy melegben, megisszák. Mivel falusi a környezet, a közelben sok baromfi is van, reggelente a kakasok is beszállnak a hangoskodásba. Tavasszal meglepve észleltem, hogy a fáskamrában, a falra akasztott műanyag csődarabban a madarak raktak egy kis fészket, már kismadarak is voltak benne. A fáskamrának is van ajtaja, csak alul van kivágva egy nyílás, hogy a kutyák is be tudjanak járni, valószínűleg azon keresztül költözködtek be.

Sötétedéskor jópár denevér is útra kel, a közeli pajták, melléképületek padlásán tanyáznak, senki nem háborgatja őket.

Az emlősöket két kutyánk képviseli, bár ők ritkábban vannak a kertbe engedve, az udvar az övék, melytől egy deszka kerítés választja el a kertet. Panaszra nincs okuk, az udvaron szabadon vannak, elég nagy a területük. Átutazóban macskák szoktak még megjelenni, ha látom, elzavarom őket, a magaságyást alomnak használják, illetve gyanúsak az aranyhalak néhol csökkenő számának alakításában is. Néha az udvarba is betéved egy-egy macska, ha a kutyák résen vannak (márpedig általában igen), áshatom el őket a kert végében. Nagyobb állatokból sincs hiány, egyik szomszédban két birka tartja karban a zöldfelületet, halkan dolgoznak, másikban tehéntartással foglalkoznak, 10-15 jószág szokott náluk lenni. Szerencsére a tehenek alatt felgyülemlő trágyát ritkán szedik ki, így nincs tőle állandóan büdös. Állítólag a legyek száma növekszik meg miattuk, ezt teljesen megerősíteni nem tudom, a tehenek érkezése előtt sem számoltam meg, hány légy van. Egy dolog miatt még jól is jönnek a bocik, a komposzt átforgatásakor mindig kérek 2-3 köbméter tehéntrágyát, melyet beleteszek a komposztba.

Főleg ősszel érzékelhető, hogy van sündisznó, ha véletlen az udvarba téved, a kutyák azonnal jelzik. Abba nem hagyják az ugatást, míg ki nem megyek, hátravinni a sünit. Ilyenkor jellegzetesen ugatnak, éjjel is megismerni a hangjukból, hogy sünt találtak. Több gyíkot is szoktam látni, van belőlük zöld és barna is. Kb. két hete fűnyíráskor véletlen egy szegény gyíknak levágtam a damilossal a farkát. Minap meglepve láttam ugyanazt a gyíkot, a farka még csak kis mértékben nőtt vissza. Örömmel töltött el, hogy nem esett baja.

20190418_121544.jpg

Külön kis élővilág alakult ki a kerti tónál. Aranyhalakat, kagylókat mi telepítettünk bele, a halak évről-évre szaporodnak, persze néha fogyatkoznak is. Pár éve, egy hidegebb tél után a tavaszi olvadáskor ötven darab hal hassal felfelé került elő. A tó vize nem teljesen átlátszó, a mélyebb részére nem látunk le, a megmaradt kagylók ott élhetnek. A tó vize rengeteg kisebb-nagyobb állatot vonz, főleg a nyári nagy melegekben. Egyszer fordult elő, hogy siklókat találtunk benne, ezeket megfogtuk, vödörben a közeli horgásztóhoz vittük, majd elengedtük őket.

p1010218.JPG

p1010069.JPG

A tóhoz kaptuk a békákat is. Alapból a békák nem a tóban élnek, vízre csak a szaporodásukhoz van szükségük. Elég markáns a jelenlétük, legalábbis a hangjukat hallatják. Ha a tóhoz közeledünk, hallani a csobbanásokat, ahogy a vízbe ugrálnak. Békából is többféle van, a petéjük sem egyforma. Elsőnek olyant találtunk a tó vizében, mely leginkább üvegtésztára hasonlított, hosszú, átlátszó volt, tele kis pöttyökkel. Ezekből a fekete pöttyökből aztán ebihalak lettek, melyek jellemzően a tó szélén tartózkodtak. Idén a lerakott peték gömb alakba álltak össze, kisebb labda nagyságban. Itt egy kicsit rásegítettem a természetes kontraszelekcióra, kiszedtem a két nagy telepet a vízből. Hogy hová tűnnek a kisbékák, nem tudom, de a tóban nincsenek, nekem gyanús, hogy a földben lévő kisebb lyukakban laknak. Ezekből a lyukakból elég sok lett a kertben, még a magaságyásokban is vannak.

20190519_112037.jpg

A tónál sok szitakötőt is látni, a tavi növények között érzik jól magukat. Meglepő felfedezés volt, hogy a szitakötők vedlenek, gyűjtöttünk is egy-két darabot a ledobott "bőrükből", teljesen olyan maradt a formája, mint a rovarnak.

Rovarokból, bogarakból is sokféle van, van közöttük jócskán káros is. Burgonyából túl sokat nem termesztek, a csíkos krumplibogarakat kézzel összegyűjtöm. Szintén így próbáltam védekezni a poloskák ellen is, vagyis inkább gyéríteni a számukat. Egy régi befőttesüveget megtöltök félig vízzel, ebbe piszkálom őket bele, elsősorban a paradicsomról. Úszni még nem tudnak, egy-két nap alatt teljesen lenyugszanak a vízben. A növényházban, a tető csúcsában rengeteg rovar, bogár össze tud gyűlni, nem tudnak kimenni a fólia alól. Szinte folyamatosan donganak, zümmögnek, némelyiknek egészen ijesztő mérete, kinézete van. Nem piszkálom őket, majd kitalálnak az ajtón, ahol bejöttek. Vagy a szintén betévedő madarak lakmároznak belőlük.

Másik, nagyobb számban előforduló rovar a májusi cserebogár. Bár az idén már április elején megjelentek. Az egyik kutya megeszi, amit meg tud fogni, számukat leghatékonyabban hernyó korukban tudom gyéríteni, pl. a komposzt átrostálásakor sok előkerül.

Látványos még a levéltetvek, illetve hangyák jelenléte is. A kettő szinte mindig együtt jár, ahol sok a hangya, ott a levéltetű is. Nem minden évben egyformán van belőlük, hol több, hol kevesebb. A fákról a levéltetveket erősebb vízsugárral le lehet veretni, nem túl szapora munka. A hangyák túlszaporodás esetén kapnak egy kis porcukorral kevert boraxot. A borax nem méreg, gyógyszeralapanyag (már amennyire a gyógyszer nem méreg). A cukor miatt a hangyák megeszik, majd a bolyban elpusztulnak, ahol megeszi őket a többi hangya, így azok is. Néha látványosan csökken a számuk a keveréktől. Teljesen nem fogynak el, ez nem is célom. A tavirózsa levelein is szokott levéltetű lenni, azokat vízsugárral belemosom a tó vizébe, a halaknak csemege.

20190526_072423.jpg

Vannak még a vakondok. A magaságyások alá tettem csibedrótot, ott nem szoktak feljönni. Fűnyírás előtt átnézem az ősgyepet, ahol van nyomuk, elgereblyézem, vagy lapáttal összeszedem a földet. Inkább bosszantó a munkálkodásuk, mint káros. Láttam egy angol nyelvű videót, ahol a vakondjáratokba Juicy Fruit rágót tettek, állítólag azt megeszik, és elpusztulnak tőle. Ilyen drasztikus megoldással még nem próbálkoztam, de azért jó ezt tudni.

Sajnos mindig akad egér, patkány is, ezek a közeli, rendezetlen területekről, állattartások miatt is megjelennek. A vándorpatkány állítólag megeszi az egereket, a kettő nem marad meg együtt. Nem tudom, melyiknek örüljek jobban, hogy nincs egér, vagy hogy csak patkány van. Egy falusi bölcs mondás szerint nekem csak egy beteg egerem van, a többi látogatóba jár csak hozzá. Ettől sem lesznek kevesebben, marad a csapda, ragasztó. Mérget nem használok, az elhullott állatokhoz a kutyák is hozzáférhetnek, annyit meg nem ér.

Majdnem megfeledkeztem a pillangókról. Többféle is előfordul belőlük, szép színesek, többet nem tudok róluk. Ha türelmesek vagyunk, az ujjunkra is rátelepszenek, nem harapnak meg.

 

Szólj hozzá!

Május a kertben - képekben

2019. június 02. 21:27 - pg72

Májusban a zöld szín átveszi az uralmat a kertben, de már néhol egy kis piros, kék, sárga folt is mutatkozik, jelezve, hogy teremni, virágozni kezdenek a növényeink. Idén ebben a hónapban a bodza és az eső illata maradt meg leginkább emlékezetemben. Egyre többféle termést tudunk betakarítani, többek között saláta, retek, korai meggy, rebarbara, fűszernövények, mézbogyó, földieper (szamóca) kerülnek a konyhába, friss fogyasztásra vagy feldolgozásra. Kedvenc időtöltésem kora reggel sétát tenni a kertben, érezni, hallgatni, ahogy ébred a természet. A madarak hangját, békák kuruttyolását, méhek zümmögését nem tudom visszaadni, inkább csak képeket teszek fel, komment nélkül.

 p1010001.JPG

p1010002.JPG

p1010005.JPG

p1010006_1.JPG

p1010008.JPG

p1010011.JPG

p1010012.JPG

p1010015.JPG

p1010018.JPG

p1010020.JPG

p1010021.JPG

p1010023.JPG

p1010024.JPG

p1010030_1.JPG

p1010033_1.JPG

Szólj hozzá!

Fűszernövények

2019. május 22. 10:02 - pg72

A fűszernövények feldobják a veteményest, a kertet, legyenek külön helyre ültetve, pl fűszerspirálba, vagy elszórtan az ágyásokban. Az utóbbi megoldást választottam, a magaságyásokba teszem őket, vegyesen mindenféle növénnyel. Felsorolás jelleggel leírom, miket és hogyan termesztek, hogyan takarítom be és dolgozom fel őket, mire tudom felhasználni.

- Bazsalikom: az egyik legkönnyebben termeszthető fűszernövény, több fajtája is könnyen elérhető, pl. fahéj illatú, citrom illatú, vörös levelű... Magvetés a palánták vetésével egy időben (március), a mag fényre csírázik, az ültetőközeg tetejére kell szórni. Biztonság kedvéért több magot kb. 1 cm. mélyre is szoktam tenni, ugyanabba a cserépbe. Bőven van a tasakban. Lehet közvetlen a helyére is vetni, ilyenkor oda kell figyelni, hogy egy erősebb vízsugárral történő locsolás ne mossa el a magokat. Vetettem már a szabadban vödörbe is, sikerrel. Kiültetés után sok igénye nincs, néha locsolni kell, bírja a teljes napfényt is. Volt már olyan nagy növényem is, melyet karóhoz kellett kötöznöm, hogy ne dőljön el. Leszedni virágzás előtt, ha elmarad, utána szoktam. Egy évben többször is kihajt, ha a tövét a földben hagyjuk. Szedés után szárítom, csokorba kötve, fejjel lefelé lógatva. Ha jól sikerül, egy növény egy csokor, nem tudok többet egybekötni a mérete miatt. Tapasztalatom szerint a szárításnál arra kell figyelni, hogy ne érje közvetlen napfény, mert megbarnul, nem marad zöld. Mikor a fóliás növényházban szárítottam, barna lett, benn a nyári konyhában zöld maradt.

20180820_100004.jpg

Néhány hét alatt teljesen megszárad, tárolni kétféleképpen szoktam: leveleket a szárról leszedve üvegbe, vagy lemorzsolás után kávédarálóval ledarálva, szintén üvegben. Ha a leveleket tároljuk, célszerű csak a felhasználás előtt összemorzsolni, intenzívebb lesz az íze. A ledaráltnak fantasztikus illata van, lezárt üvegben, időnként kinyitva is legalább egy évig megőrzi. Ha virágos állapotban szedtük le, a virágokat is nyugodtan ledarálhatjuk, csak a szárát nem szoktam. Jól passzol olaszos ételekbe, tésztaszószokhoz pl. Házi sütésű péksüteményekbe (pl. gluténmentes) is használható.

20180925_201411.jpg

- Oregánó (szurokfű): ebből már többet vessünk, mint amennyi növényt szeretnénk, nem kel olyan jól, mint a bazsalikom. Vetés hasonlóan, magok takarva, illetve a felszínre is. Ez is többször terem, illetve át is telel, ha a szaporítóképletét a földben hagyjuk. Locsolás, betakarítás mint a bazsalikomnál, az átteleltek korábban szedhetők, már májusban. Szárításnál ezt nem szoktam felkötni, sokkal kuszább bokra van, papírtálcán vagy műanyag rekeszben szárítom a nyári konyhában. Papírtálcából kizárólag az a jó, melyen sörösdobozok voltak, ebből nem engedek. Persze felhasználás előtt a söröket el kell fogyasztani, hogy legyen helye az oregánónak. Ha nem szárad meg eléggé, nem tudom lemorzsolni a leveleket, néhány órára beteszem az aszalóba. Ledarálva, üvegben tárolom, szintén olaszos ételekhez használom fel.

- Kakukkfű: ez szintén nehezen kel, idén egy sem kelt ki, szerencsére van olyan, ami áttelelt. Sok nem kell belőle, két-három bokorról rengeteg fűszer lesz. Vetés, szedés mint az előzőekben, szárítása szintén papírtálcán. Ennek a morzsolása a legmacerásabb, rengeteg kicsi levele van. Eddig mindig lemorzsoltam a száráról, szerintem akkor sem lesz baj, ha a szárával együtt darálom le. Ha tudjuk tárolni, télen is ráérünk lemorzsolni. A kakukkfüvet nem csak olaszos kajákba használom, a pörköltbe is szoktam tenni. A javasolt felhasználási arány pl. tésztaszószba: 3 rész bazsalikom, 2 rész oregánó, 1 rész kakukkfű.

- Borsikafű alias csombor: magja nagyobb, 1-2 cm. mélyre kell vetni, több magot is egy cserépbe, ez is nehezen kel. Betakarítás után szintén szárítom, levelét teszem el üvegbe. Általában levesekbe, húsételekhez javasolt, próbáltam már savanyú uborkához is, azóta mindig teszek hozzá, jó ízt ad neki.

- Édeskömény: nem a gumós változata. A növény nagyon hasonlít a kaporhoz, ránézésre könnyen összekeverhető vele. Ezt savanyúsághoz használom, kapor helyett is jó, a borsikafűvel együtt eltett savanyúságnak nagyon kellemes ízt ad. Aki szereti a teát, annak is jó.

- Kapor: ha nincs a kertedben, elég egyszer vetni, utána mindig lesz. Kelés után a répához hasonlít a kis növény, társítani is jó vele. Szokásos felhasználása savanyúsághoz, tökfőzelékhez, kaporszószhoz. Szárítva szintén tartósítható.

- Majoranna: apró magjai miatt vetése a bazsalikomhoz hasonlóan. A kifejlett növény hasonlít az oregánóhoz, ha másképp nem, illat alapján megkülönböztethető. Szintén tálcában szárítom, morzsolás után ledarálom, üvegben tárolom. Húsételekhez, pörköltekhez kiváló.

20190520_113700.jpg

- Sáfrányos szeklice: pórsáfrány. Magja nagyobb, jó arányban ki is kel. Ennek a sárga virágját használjuk, mikor virágzik, levágjuk, majd szárítjuk. Nem darálom, a virágot többfelé, szálakra szedve tárolom. Főként a húslevesnek ad szép, mélysárga színt, nem annyira az íze a jellegzetes.

- Zsálya: szintén magról vetve, jó arányban kikel. Ennek is a szárított leveleit tárolom üvegben, nem darálom le. Májból készült ételek jellegzetes fűszere.

- Metélőhagyma, snidling: ezt könnyebb meglévő növényről szaporítani, akár tőosztással is, vagy a boltban vásárolva. Általában a boltban vásárolt fűszernövények nem bírják az átültetést, nem maradnak meg, a snidlinggel nincs ilyen probléma. Folyamatosan vágható ollóval is, nem kell egyszerre levágni az egészet. Ha nem tudjuk felhasználni időben, szép lila virágokat hoz. Ilyenkor le kell vágni, komposztra dobni, újra fog hajtani. Nálunk egy vásárolt példány több éve jól elvan az eperágyás sarkában, nem is kell több belőle. Legjobb a zsíros kenyérre, hideg fröccsel.

 Rozmaring: biztosabb, ha másik növényről szaporítjuk. Magról sokára és nehezen kel. Szép nagy bokrot nevel, több éven át megmarad. Nagyon hideg télen fagyott ki két bokrom is, legközelebb nagyobb cserépbe teszem, télre beviszem a fűtetlen fóliába, hátha ott tovább bírja. Szintén a szárított levelét tároljuk, egybe szoktam beletenni a leveleket az ételbe.

p1010237.JPG

- Menta: ez gyökérről is jól szaporítható, figyelni kell, hová ülteti a kertész, nagyon gyorsan szaporodik, nehezen irtható ki. Legjobb valamilyen elkülönített helyet, vagy cserepet találni neki. Sima vízhez adva citromfűvel, remek frissitő ital készíthető belőle, koktélokhoz is passzol.

- Tárkony, lestyán, kapribogyó: ezen fűszerek esetében a sikerélmény elkerült, bárhogy is próbálkoztam, még kikelni sem akartak.

Persze sokkal több fűszer létezik, nálam jellemzően a fentiek kerülnek termesztésre. Mindegyikből elég néhány bokor, bőven lesz belőle fűszerünk. Karácsonyi ajándéknak is tökéletes a kis üvegbe zárt, ledarált fűszernövény. Természetesen szezonban frissen is fel lehet őket használni, sokkal finomabbak, mint a boltban vásárolt, zacskós fűszerek. Néhány friss bazsalikomlevél a paradicsomleveshez, eperkrémleveshez...

1 komment

Palánták kiültetése

2019. május 14. 14:46 - pg72

Palántánk kétféleképpen lehet: vásárolunk, vagy magunk nevelünk. Esetleg kapunk valakitől, akinek sok lett (néhány ismerősöm, családtagom így járt). Minden esetben elérkezik az ünnepélyes pillanat, mikor a palántákat útjára kell engednünk, ki kell ültetni őket a szabadföldbe, vagy a fólia alá.

Esetemben a palántákat magam neveltem, magról vetettem el őket. Kiültetés előtt a palántákat szoktatni kell a szabad levegőhöz, én ezt a növényház ajtajainak időszakos kinyitásával tudom megtenni, nem kell őket ki-be hordani. Már-már hagyománnyá vált az elmúlt években, hogy a palántákat május 1-én ültetjük ki. Idén a palántanevelést jókor elkezdtem, így már április végén többféle palánta is bőven elérte a szükséges méretet, talán túl is lépte. Ezt érzékelve, április végén, 27-28-án többet is kiültettem, főleg paradicsomot, káposztát, mángoldot, okrát. Majd látva az időjárás előrejelzést, úgy döntöttem, megvárom a jobb időt, ellesznek addig a helyükön a kis növénykék. Ha minden jól megy, mai napon (május 08. szerda) tudom majd folytatni a kiültetést. Kell is, mert néhány paradicsom már 70 cm. magas, vastag szárral, sok virággal. A kis 9x9-es cserépben alig állnak meg, félő, hogy el fognak dőlni cserepestől. A nagyobbakat már kacsozni is kellett, kiültetés előtt.

20190508_175234.jpg

Maga az ültetési szertartás az alábbiak szerint zajlik, paradicsom esetében főleg: a már korábban előkészített magaságyáshoz kiviszek egyszerre 4-6 palántát egy kis ládában. A korábban előkészített azt jelenti, hogy a talajba bedolgoztam egy réteg komposztot, elgereblyéztem, majd letakartam a talajt geotextíliával. A geotextilen kb. 10x10 cm-es lyukakat vágtam a palántáknak. Egy kivágásnál kiszedem ültetőlapáttal a földet, paradicsom esetében majd' 25 cm. mélységű gödröt ások. A gödör aljára komposzt kerül bőségesen, illetve idén teszek bele egy kis por alakú meszet is, a kalcium miatt. Ezután a palántáról leszedem az alsó 3-4 levelet, kiszedem a cserépből, a tőzeget már szépen átszövi a gyökérzet, könnyen kijön.

20190508_190503.jpg

Beleteszem a gödörbe, közvetlen a komposztra. A paradicsom szereti, ha mélyebbre kerül, a letépett levelek helyén is gyökeret fog fejleszteni. A palántát úgy rakom  gödörbe, hogy nekiszorítom az egyik sarkának, így két oldala is a földdel szorosan érintkezik. A kiszedett földdel elkezdem betemetni, a visszarakott földet kézzel jól megtömködöm, hogy minden oldalról földdel érintkezzen a palánta. Az ültetőgödörbe bőven engedek vizet, hogy a földet belemossa a palánta tápkockája, illetve a termőtalaj közé.

Visszatemetem talajszintig, majd a tő körül körbe lenyomom a földet, egy kis mélyedést kialakítva körülötte, így a locsolásnál jobban ott marad a víz a palánta tövénél. A paradicsomoknál mindjárt az ültetésnél kialakítom a támasztékot is. Ez kétféleképpen történik, egyik esetben minden tő kap külön egy karót, már egyből egy jó magasat (kb. 1,5-1,8 méter álljon ki a földből), így ez élete végéig kitart. Ha valamelyik fajtáról tudom, hogy kisebb marad, pl. San Marzano, oda elég a kisebb karó is. Ültetés után hozzá is kötözöm a karóhoz, a palánta nagyságától függően egy vagy két helyen.

20190508_195052.jpg

Másik módszer, hogy a növényeket sorba ültetjük, a sor két végére nagyobb karót leverünk, majd madzagot húzunk ki a karók között. Ehhez a kihúzott madzaghoz kötjük a növényeket, ahogy fejlődnek, újabb sor madzagot kötünk a karók közé. Így az egyedileg karózott növényekkel ellentétben (ahol az egy függőleges karóhoz kell kötni a növényt), több szálon is nevelhetjük a paradicsomot, melyeket egymás mellett vezetünk. A kötözésnél figyelni kell arra, ne túl szorosan kössünk, később vastagodni fog a növény töve. Nyolcas alakban megtekert madzaggal kötözök, eddig bevált ez a módszer.

20190508_193731.jpg

A kiültetés mindig megviseli a palántákat, kell nekik egy kis idő, míg észhez térnek. Mivel már korábban szétültettem azokat a növényeket, melyekből több is kikelt egy cserépben, szemmel láthatóan jobban viselték a kiültetést, mint tavaly, amikor úgy téptem szét a kifejlett palánták gyökerét.

Szólj hozzá!